Egy hejes írás

Edeke•  2017. december 23. 15:11

 

Beszürkült a látóköröm,
Csak a söröm! Csak a söröm!
És, hogy teljen el a nap.
Mögörökölt joggal ütöm
szét-tiportált agyamat...
Azért, mert a csakrás, kasztrált,
makacs, macskák, csacska, mancsát
álmodom, de felébredek, s
feléd megyek.
Kezem nyújtom,
Unod túúdom,
de légy szíves,
engedd meg, hogy megparancsolhassam:
Szeretni Engem Jogod eztán!
Aztán ez lesz a kötelességed,
hát fordítsd felém a tökéletes-
seg(g)ed...
Hagy hatoljam beléd a
rég elhunyt némi vágyamat, hátha
felébred az ördög, rég megdöglődött
szilaj szikrája.
De ki látta a Pápa szemem,
mellyel mesterkélt "gerendám"
megkereshetem?
Jaj, szemedben gerendám, szálka,
megkeseredem, bár, ha
hajlandó lennél újra gyújtva
ölbe tett tüzed,
Én rád tornyulva,
utánoznám a fiatalos lendületet.
Arcod unott,
kezedben a távirányító.
A harcot tudod,
bármi várható:
elvesztegettem.
Hát véget ért a szerelemnek mondott
kétperces szenvedé(s?)(Ly?)
Most iszom egyet addig,
hogy ne legyél
számomra gondot
jelentő deszka.
Ezt a
verset kettőnknek írtam.
Hidd el a végén, már Én is sírtam.
Szánalmas sors,
nem lenne szabad belefásulni ebbe,
a cseppenként cseppenő cseppkő-szerelembe,
Szemembe bors,
show pedig dörzsölődik a sebbe.
Itt a végre
fuss el...

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Edeke2017. december 26. 08:16

@Mikijozsa: köszönöm. Viszont kívánom

Mikijozsa2017. december 24. 10:16

gratulálok - szép karácsonyt

Edeke2017. december 23. 21:25

@Zsuzsa0302: köszönöm. Viszont kívánom.

Zsuzsa03022017. december 23. 18:39

Szeretettel gratulálok remek versedhez és kívánok békés boldog karácsonyt. Zsuzsa :)