Czigány

ANEKDOTÁK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBÓL

BOLDOG A CIGÁNY

Az egész ezredben alig volt elszántabb, hős verekedő, mint a cigány baka. Mintha csak meg akarta volna mutatni, hogy a cigánynak, a mindenünnét kirugott, mindenkitől lenézett cigánynak is van hazája. És amikor a hősiesség iskoláját már kijárta, s fölebbvalói bámulattal adóztak a szurtos képü legénynek, - mint annyi társa, ő is megsebesült.

Golyó szaladt keresztül rajta, s azt a hat lat kemény ólmot még az ő szervezete sem tudta megemészteni.  Eszméletlenül találták meg a harcmezőn a szanitécek, akik hátravitték a kötözőhelyre, bekötözték a sebét és elküldték a legközelebbi tartalék-kórházba.

Operáció a tábori kórházban

Négy napig lebegett élet-halál között. Az orvosok, akik társaitól hallották, hogy milyen hősiesen harcolt, mindent elkövettek, hogy megmentsék.  Ötödnapra magához is tért a cigány.

Eleinte tétován, szinte ijedten nézett körül a tiszta kórteremben. A fehér ágy, a nyájas ápolónő, a sok orvos, - mindez olyan idegen volt a cigány  lázálmoktól terhes agyának.

Csak lassan eszmélt rá, hogy mindez ő miatta van.

- Boldog vagyok, - ez volt az első szava.

- ?

- Boldog vagyok, mert életemben most fekszem először ágyban... - suttogta halkan, s azzal csöndesen zokogni kezdett.

Az orvos pedig, aki hetenkint ezer átmenő sebesültet kezelt, most elfordult, hogy a könnyeit megtörülje.

(Nagy Endre: A nagy háború anekdotakincse)