Egy kómába esett legény naplója

"Élete valahol véget ért, szíve, már nem dobog.".....egész nap ez a dal jár az eszemben. Gondolom ismeritek. És akkor mi van? Ha meghalt, meghalt. Elmúlt, elment, még pár évig felmereng egy-egy elfolytott emlékben, vagy mosolyban, ha valami vicceset csinált egykor. Aztán eljön az idő, hogy senki sem fog emlékezni rá. Akkor végleg megszünik!
Ez az élet rendje! Oh', tudom Én, hogy van akire milliók emlékeznek, akár ezer év távlatából is.
Az hazugság!
Rám, Rád emlékezni, csak szüleid, gyermekeid, barátaid, és szerelmeid tudnak. A többi, csak ámítás.
De akkor mi értelme? Valaminek, csak kell lennie a háttérben!! Isten? Melyik? Vagy állandóan újracsináljuk ezt az egészet? Halunk, élünk, halunk, élünk......mi végre?
Talán, csak annyi a dolgunk, hogy erre rájöjjünk! És, ha ez bekövetkezik, akkor vége lesz mindennek, mert feleslegesekké válunk....