Kedves Naplóm!
Mielőtt, még a mellmániás szerepében tetszelegnék, hagy mondjam el mentségemre, hogy az vagyok....mint Gombóc Artúr a csokival.....csak én a..hehe...mindegy.Ma feküdtem az ágyamon, a tévében a Rozita ment, majd a gyerekcsatorna...az a hülye ápoló Andit beültette a kerekesszékbe, és itthagyta háttal a tévének..úgy, hoyg előlem, meg takarta a kilátást...és visszajutottunk a kezdőpontra...csak a melleit láttam...na bumm! Az vesse rám az első követ aki panaszkodott volna ahelyemben. Mostanában olyan elhagyatottnak érzem magam...lehet, hogy lassan megszűnök a szeretteimnek? Biztos nagy teher lehetek...tényleg: pénzbe kerülök nekik? És, ha elfogy a pénz?