Kedves Naplóm!
Ma teljesen magam alatt vagyok. Történt, ahogy itt feküdtem, észrevettem, hogy Andi néz engem....jó-jó, ez nem újdonság, de valahogy olyan vádló volt a tekintete. (talán a pszichóról, egy doki azt mondaná, hogy a saját lelkiismeretfurdalásomat vetítem ki rá) Nem tudom, valahogy nyomaszt a dolog. Remélem nem a tegnapi tipi-tapi miatt dühös rám...végül is mit tehettem volna? Ja volt itt valami hülye, tegnap...bejött, és elkezdte nézni a kórlapunkat...pont anyám látogatott, és azt hitte (még akkor én is) hogy doki...kérdi anyám:- Doktor úr! Lehet remény a felépülésre? Aszonygya: -Persze, minden bizonnyal felépül. Most alkalmazunk egy újfajta eljárást, ami, ha bevállik két hét, és szalad a fia. Anyám zokogásban tört ki, Én meg csak úgy mozgattam örömömben a nagylábujjamat.......aztán kiderült, hogy csak egy festő a brigádból, aki fogadásból orvosnak adta ki magát....jót röhögtek a kollégái....................................................................................anyám sírása még keservesebb lett amikor kiderült a hülyeség................................Isten valószínüleg szeretheti a hülyéket, ha ilyen sokat teremtett belőlük..........Andi, meg engem vádol......