Egy kómába esett legény naplója
20140412
Nem jött! A franc aki kitalálta ezt a vágyakozást. Teljesen azt hittem, hogy állapotomnál fogva, már nem érintenek ezek a kínzó érzések. És hopp itt fekszem kiszolgáltatottan, pár alulfizetett nővérkének, és az a legnagyobb bajom, hogy egy lány, akivel valószínűleg sohasem lehet közös jövőnk, hol a francban van. Én sem a tőmondataimról fogok elhíresülni. A francba....
20140411
Tévedtem! Senki sem felesleges. Még én sem. Tegnap, itt volt egy régi ismerősöm..egy lány. Mennyire elfelejtettem milyen egy nő után vágyakozni. Érezni az illatát, a feszültséget, amit a jelenléte szít bennem.
Mindegy...szóval itt volt ez a "régi" lány. Nem tudom honnan tudta hogy itt vegetálok. Mennyi is? Úgy 18-20éve hogy utoljára láttam. Az első nagy igazi szerelem Ő. Azt sem tudom hogyan kerültünk szét.
Szőval egyszer, csak bejött a szobába, megállt mellettem. Csak nézett, szótlanul, majd hirtelen megsimogatta az arcom.
Olyan érzelemhullámot váltott ki bennem ez az apró mozdulat, hogy majdnem visszatértem a kómából. (hehe)
Aztán szótlanul elment.
Azóta felváltva gyűlölöm, és imádom őt ezért.
Vajon miért jött most? Miért volt olyan szomorú?
És az igazi nagy talány: Visszajön.e majd?
20130727
"Élete valahol véget ért, szíve, már nem dobog.".....egész nap ez a dal jár az eszemben. Gondolom ismeritek. És akkor mi van? Ha meghalt, meghalt. Elmúlt, elment, még pár évig felmereng egy-egy elfolytott emlékben, vagy mosolyban, ha valami vicceset csinált egykor. Aztán eljön az idő, hogy senki sem fog emlékezni rá. Akkor végleg megszünik!
Ez az élet rendje! Oh', tudom Én, hogy van akire milliók emlékeznek, akár ezer év távlatából is.
Az hazugság!
Rám, Rád emlékezni, csak szüleid, gyermekeid, barátaid, és szerelmeid tudnak. A többi, csak ámítás.
De akkor mi értelme? Valaminek, csak kell lennie a háttérben!! Isten? Melyik? Vagy állandóan újracsináljuk ezt az egészet? Halunk, élünk, halunk, élünk......mi végre?
Talán, csak annyi a dolgunk, hogy erre rájöjjünk! És, ha ez bekövetkezik, akkor vége lesz mindennek, mert feleslegesekké válunk....
2013.06.16
Kedves Naplóm!
Más: most, hogy ilyen "kitörölhetetlen" élményem volt elgondolkodtam a "miérten"! Miért gondolkodom? Miért nem szűnök, meg egyszerűen? Valaha nagy terveim voltak...nem...most is megvannak, csak a kifogások legyőzték az álmaimat! "Majd-man" voltam, magyarosan Pató Palibá'. Nevettséges! Most, hogy képtelen vagyok a mozgásra, szívesen odaadnék bármit, ha csak egy valamit véghezvihetnék abból, amit valaha kigondoltam.Amatőrnek vallottam magam, mert nem mertem profi lenni! Mindig hiányzott az utolsó lépés...azt soha nem tettem meg! Ha van valaki akitől lehet kérni (nem dévényi Tibibá-bár hívhatjuk így is, vagy Istennek) akkor csak egy lépést kérek! Egy olyan lépést, amit sohasem mertem megtenni! Az sem baj, ha kinevetnek, vagy elutasítanak, de többé nem feküdnék itt úgy, hogy azon töprengek: Mi lehetett volna?A franc megeszi az egészet!
2013.06.11
Kedves Naplóm!