Earl blogja

Earl•  2011. május 12. 13:25

Méhnek lenni

Parányi most a lelkem, mint az Univerzum Ősrobbanás előtt.

Vajon, meggyújtják-e a zsinórt végre?

teszem fel a kérdést elhagyott testem fölött.

Katalogizált éveim üres lapokat rejtenek,

a semmi démonjai feneketlen kútba ejtenek.

Örök zuhanás csak ez, a repülés illúziója,

egy sosem látott vidék poszterfotója.

Nézed, de nem érted, nem vagy ott, hát nem érzed.

Kívülről figyelem e porhüvelyt, vagy valamit,

és átkozom érte Darwint, vagy Valakit...

Ó, mily képességgel bír a szeretetre,

és mennyire képtelen megélni belőle!

Oktalan állatként tán többre viszi majd,

legyen mondjuk méh, az még hasznot is hajt.

gondolja lelkem, majd tovább vándorol.

Tán lesz itt egy méhkas a környéken, valahol. 

Earl•  2011. május 7. 14:59

Olvadás. (pont)

Olvadás! Olvasás! 

Sírás! Írás!

Ugye milyen szánalmas?

Leegyszerűsíteni mindent,

Hogy megértsen más.

Pedig, kicsit sem bonyolult az élet.

Néha a karalábé fás,

De főzöm, hogy puhuljon,

És most én kérem, hogy hallgasson meg,csókolom!

Ő is, te is,

S ha mutatom, hát "láss!

Ne csak nézz!"

Fedezetlen a csekkem

Ezzel semmire sem mész.

A Quimby ma is sokat adott,

De vajon én mit adhatok?

Azt a pár percet,

Mikor is nárcisztikus monológomat hallgatod?

Döntöttem!

Ma sem döntök el semmit.

Ugye milyen könnyű?

Na nehogy már rajtam múljon,

Kell is nekem bármi eskü!

Fogadalom? Irodalom..

Eh, már megint kezdem,

Úgyhogy a magam részéről

Befejeztem! 

Earl•  2011. április 30. 10:52

Világvége

Azt hallottam, világvége lesz.

 

Várok. Az üvegeket már visszavittem,

 

de egy jéghideg még mindig helyretesz.

 

Elmúlok majd én is nyomtalanul.

 

Szavaimnak bár súlya van, hú,

 

keringnek körbe az atmoszférában,

 

ám elpusztulnak ők is a Nagy Összeomlásban.

 

Így lesz, mert láttam egy filmben.

 

Nem ment meg John Cusack, mert nem is ismerem.

 

Halok a tömegekkel, ahogy azt kell.

 

Mit is mond erre az angol? Oh, well...

 

 

Earl•  2011. április 16. 20:33

Fürdőkád blues

 

 

Kiáztatom a lelkemet
Hoppá, ez a fürdőkád!
Landolt a seggem, de nincs jó kedvem.
Elvitték a lidércek, miket rám szabadítottál.
Bár a maffiát küldted volna rám,
tudtam volna, hogy mitől halok.
De így?
Hosszú kilégzés, majd sóhajok...
"Ez lett a vesztünk", de főleg az enyém,
mert én kettővel többször sírtam miattad,
mint te miattam.
Néha jól mulattam,
karcoltunk lufit, de nem pukkadt ki,
és jól állt a hajadban az a zöld masni.
Vagy virág volt? Ki tudja...
Ezt is beleteszem, aztán zárul a skatulya.
Nehéz a kulcs, lehúzza zsebem,
de én azt biztos, hogy le nem teszem!
Még elhagyom a végén,
és hogy szabadítom ki a mosolyodat.
Mondd! Ez az utolsó stáció? A legnagyobb fokozat? 

 

 

 

Earl•  2011. április 16. 17:13

Nincs jó kedvem...

 

Vergődés

 

Egy hitehagyott vergődése jó konc árnyékkutyáknak,

Kik sötétből bújtak elő, kiket életet a bánat.

Bánat, mely szívemet kérdezi: Akarsz-e még dobogni?

Vagy megpihensz csendesen, mint apró tűz, ha megszűnik lobogni?