Earl blogja
SzemélyesIgazolatlan hiányzás
Halk szuszogásod helyett, a falszomszédok
szerelmének ritmusára alszom el újra.Nem vigyázza sekély álmaimat senki,csak az utánad könnyező sárga plüsskutya.A háborúnak vége
Foglyokat most nem ejtettél,csak magam maradtam rabnak.Börtönajtóm jól bezárva,cellám falán két vakablak.
Astoria
Az Astoriánál
Határozott szándékommal ellentétben,megint jobbra letértem.A hely ugyan kellemes,de nem vagyok oly jellemes,hogy ígéretemnek eleget tegyek.Hiszen,minden utamba eső ivóba bemenni,nem jár már ebben a korban,és azt a szerelmetes leányt ezért felejtsem el nyomban.Elfelejteni nem tudom,de a megszokás még működik.Közben,meg unom,hogy az ember hiába küszködik,megjavulni nem tud.A kétkezi munka nálam egy dologra korlátozódott,bármi máshoz nyúltam,mind veszteséget hozott.Ki vagyok én,hogy akár magamat is kezeljem?Nem csináltam már így is elég kárt?Néha csak figyelem a sok párt,ahogy egyfajta dicsfénytől övezveberagyogják az utcát,én meg kilépve saját árnyékomból,meglopom őket.Beleiszom a boldogságukba,hogy egy olyan szomjat csillapítsak,mit a világ fenekéig érő kút sem olthat.De,olthatja még más,hiába tudom,nem megoldás,százéves reflexeket elnyomni biz' almás.De te segíthetnél rajtam,bár,nem tehetem,hogy ezt a terhet vállaidra rakjam.Hiba volt neked házat építeni?Ó,ha tudom,hogy nem akarsz beköltözni...Vagy átmeneti szállásod legyek?Mikor az ajtómra már kiírtad a neved?Születésnapomra
Közel a negyvenhez
Megvertek! Kicsit fájt, de...
Ja, nem a kigyúrt, kopasz állatok,
bár tudom, ilyen most az állapot.
Adott egy pofont az élet, kettőt a lélek,
mi szabadulni igyekszik, jobb testet keresve,
én meg kapaszkodom csak bele egyre.
Ezért edzek magam is, már évek óta, persze.
Nem engedem! Egy angyalföldi kocsmában,
kalaptúrám után eldöntöttem.
Ha mindenemet odaadom, mi marad belőlem?
Így is fogytam, tíz kiló leesett,
nem kérek én sokat, csak keveset.
Nem fizikai a fájdalom, ami éget,
és most rohadtul elcsépelt lenne a végzet,
mint végszó, ha említeném,
de számolja meg mindenki egyik kezén,
hogy mikor volt boldog,
hogy mikor érezte azt,
amit, ha elvárás szinten is, de érezni akart!
Kamatokat fizetek egy fel sem vett hitelért,
kígyóktól rettegek, és nem tudom miért.
Talán, belém kódolt ősi ösztön ez,
mint, hogy tegyél bármi tétet, az úgyis veszt.
Zöld a haja? Vagy kék? Ugyan már, nagy Ég!
Számít ez valamit, mikor a házam ég?
Köszönöm, jól vagyok!
Akár meglepetést is okozhatok,
ha nem vártok túl sokat.
Pengetünk majd húrokat, érzelmit is talán,
és rajzolunk pinát a magányom falán,
amit, ha már ledönteni nem lehet,
legalább nyaldosson egyfajta élvezet.
''Nyakamon a sugarak'', lábamon a bilincsek,
kerestem, de nem leltem, csak nincset.
Kancsót akkor inkább, borral színültig!
Költőtök, 17 óra 30 percig ült itt.
Kellene már valami más témát találnom... :)
Szépen,csendesen
Te,36,5 fokos napkitörés,te!
Jól felkapcsoltad a villanyt,hallod-e?
Napszemüvegemet visszaveszem,kár ágálnod ellene,
Nem ebben tükröződik az ember jelleme.
Hangod olyan nekem már,mint távoli motorzúgás,
De néha felriaszt még egy-egy szirénázás.
Majd elhalkul az is,mint mindig rendesen,
És te is csak emlékké válsz szépen,csendesen.