Sándor Márton "ExaN" Blogja

Improvizálva rímekben meditálok, még nem tudom meddig állok...
Meg a lábamon, átokként ellep a fájdalom,  de viselem a terhet,
Egy hang, egy érzés az őrületbe kerget, kifejezni lehetetlen...
Túl mutat a határon, nincsen köztes út, ez tény vagy csak álom.