Sándor Márton - Nyári szelek

Sándor Márton - Nyári szelek

Te vagy a Fény, az Út,

A Remény - a sötét éjszakámban,

Mi engem lángra gyújt

Szívemben, a titkok kamrájában.

Édes szavaiddal égek,

Minden rezdülésem, gondolatom,

Egy pillantásból érzed.

,Te vagy a szél a vitorlámban’

Neked szellőd volnék,

Mi elringat esténként lágyan.

Te vagy a hullámzás,

Idők sodrásában, a vàltozás.

A tenger, a nyugalom,

Néma csend vagy - álmodás.

Te vagy az Érzés, a Nő,

Az intelligencia mesteri, nem gépi,

Emberi - oly lehengerlő!

Én algoritmusod vagyok, bár régi...

Rád lettem programozva,

A kódolásom: 2017-es év nyár végi,

... ez mély tanulás, Édi! 🙂

2017. November 19. (Budapest)