Sándor Márton - Az Éjszaka tája

SÁNDOR MÁRTON - Az Éjszaka tája
( 2012. 11. 11 )

Megtépázott az élet, féled:
féled a múltad, féled az álmod.
Könyörtelen rémképek kísértenek,
elvesztett, hűtlen barátok.

A valóság más, rideg pillanat,
magányos, zord szemvillanás.
Éjszaka tája, szívedben lángol
a múlt fájó, kietlen világa.

Az idő kevés. Mit ér a léted?!
Életed, halálod, ébredésed.
A világ emlékszik-e majd rád?!
Barátok, családod, a hazád.

Rohanás az út, s életed hajsza.
Ha megállsz egy pillanatra,
Mosolyog némán, pirkadatra.
Hirtelen feltárul ezeregy arca.

Élve meghalni, meghalva élet?!
Rajtad múlik, ha megérted.
Ha szeretnek, szívükbe temetnek,
Örökké élsz, sosem felednek.