E.M.Miller blogja

Kedves tagok!
Sajnos az élet úgy hozta, hogy valamilyen szinten abbakellett hagynom az írást. Idén tavasszal, olyan történt velem, ami félő volt, hog örökre ketté töri az életem. Úgy jártam keltem a munkahelyemen is,mint a vakok. A bal szememet nem tudtam kinyitni, iszonyú fájdalmak nyilatka belé, kettős látásom is lett.  Nyáron táppénzre kerütem, s egészen szeptember közepéig azon is voltam. Aztán a táppénz alatt megkezdődött a tortúra. Félő volt,hogy agydaganattal állok szemben. Augustus végén kiderült, hogy nem agydaganat,hanem autoimmun betegség.

Tavasz óta a blogomon teljes mértékben állnak a történeteim. Így az idénre tervezett e könyv kiadás elmaradt. Alig tudok a gép előtt ülni. Minden írásom szanaszét papíron létezik, így a verseim is.
De a sok rosszban történ jó dolog is. Megnyertem egy irodalmi pályázatot, így több írásom ( mese,novella, vers) bekerültek a irodalmi válogatásba, ami szeptember végén jelent meg. S karácsonyra érkezik egy vereslőantológia.

Gondoltam megosztom veletek a jó hírt! Mint elsőkönyves író,részt fogok venni az idei 25. Nemzetközi Könyvfesztiválon, az Imádom a Könyveket Standjánál.  Dedikálni fogom az Örökség című augusztusban megjelent könyvemet.2018. IV.20. 11 Óra.

Újabb versem került ki!

Még nem gyógyult be az a seb,
Amit okoztál.
Fáj és vérzik szüntelen,
Fáj, mert nem vagy mellettem,
Hogy befoltozzad.
Befoltozzad azt a sebet,
Amit okoztál,
Okoztál nem is
Olyan rég,
Csak majd egy éve,
Fáj és vérzik szüntelen.
Ez akkor szűnne meg,
Ha bevallanánk egymásnak
Titokban őrzött érzéseinket.
Egyedül csak te tudnád befoltozni,
De mivel tudom, úgysem fog
Befoltozódni, az én szívem
Örökre sebzett lesz.

2001. november 25.

Az oldalra e versem került ki legelőször. Ezt a verset még 2002-ben írtam. Nem mai darab. A legelső verseim egyike. De sokáig feladtam a versek írásást, és a regények írására adtam a fejem. Ami tavaly augusztus végén meghozta a gyümölcsét. megjelent az első könyvem.

A remény: magában a szó több mindent jelent.
Most csupán egyetlen szót: szerelmet!
Azt a szerelmet, amit irántad érzek, azt
a szerelmet, amely fáj és vérzik.
Minden éjjel reményekkel telve fekszem le,
hogy egyszer elmondod azt a szót,
amit régen várok tőled: szeretlek!
De én addig várok, várok reménykedve,
mert remélni kell, remélni tudni kell.

2002.

Elhoztam közétek az utóljára kikerült versemet. A Verset a nyáron írtam,nagy bánatomban. Egy kis idő eltelte után rájössz,hogy nagy hibát követtél el az év elején. Fogadjátok szeretettel.

Vannak az életben múló szeszélyek,
melyek hibás döntéseket hoznak.
Rájössz a lelked mélyén, ahonnan elmentél,
ott volt az otthonod, ott voltál boldog,
és oda vágysz vissza.

2017. július 12.