Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mert az embert vágyai vezérlik (3.)
EDY• 2011. július 1. 16:29
Csak egy pillanatra lehunyni a szemét és aztán sosem nyitni fel! - erre vágyott.
Feszülő mellei nem hagyták aludni, bizonyára éhes már valaki, vagy legalábbis éhesnek kellene lennie.
A Nő felébredt, csendben lesétált az emeleten, sóhaját megtörte a gépek szünet nélküli sípolása, búgása, zakatolása. Soha nem hagyhatják abba a munkát, hiszen az élet apró óriásai függenek rajtuk.
A folyosó végén magára vette steril köpenyét és kezéről rutinszerűen lemosott minden idegen szennyet, mielőtt az inkubátoron át megsimogatta gyermekét. Még aludt... négy napja alszik.
Aztán gyorsan abba a helyiségbe sietett ahol mindig lefejte a nyughatatlan anyatejet és utasítás szerint kiöntötte.
Kigombolta virágos kórházi hálóingét és kibuggyant halvány, duzzadt melle, melyre térképet rajzoltak a lágyan sejlő erek.
Az Arab leült szemben a Nővel, lábait keresztbe fonta, értésére adva, hogy nem áll szándékában magára hagyni.
A piros fotelt kitöltötte a fekete góliát és fehér köpenyén izzott a kíváncsiság. Furcsa kontrasztot alkotott nem létező szánakozásával.
- Honnan jöttél?- kérdezte gondolatban a Nő, míg az első cseppek kínosan hullottak a pohárba és kereste búvóhelyét a fotel mélyén. Nem tudta mi vezérelte ide az afrikait és azt sem, szólhat – e neki.
Megpróbálta elűzni a fotelból és maga elé képzelte Afrika ruhátlan, táncoló lányait, kiket már tizenöt évesen utolért a gravitáció. – ez jóleső érzéssel töltötte el. Biztosan nem látott még fehér női testet és nem az egyetemen tanult elméletek űzték ide.
Majd tétován leengedte válláról a ruhát, önmaga cinkosa lett.
A fekete megcserélte lábait, a fotel karfájára könyökölt és leplezetlenül bámulta a Nőt.
Bámulta a szemét, a száját, az arcát, a kezét, a lassan lecseppenő anyatejet és a bokáig érő virágos hálóinget.
A Nő arra gondolt, talán jobb lenne, ha mindent levetne magáról, így nem kellene a fekete agyát dolgoztatni és becsapni irreális képekkel.
Mosolyogva a góliátot nézte, majd odaképzelte pucéran a szertartás közepére… valami áldozati rituáléban…
Megkönnyebbülten sóhajtott, - annyi volt szemében a fekete, mint lefejt langyos tejében a keserű csoki. Megvívta a csatát és megkínálta volna egy pohárkával, mert látta, hogy az Arab nagyot nyel.
A Nő lassan begombolta hálóingét, megvető pillantással a szemébe nézett és kötelességtudóan borította ki az ösztön szülte tejet.
A góliátot meztelen mosolyából kibúvó vágyai kínozták és leült minden reggel, szemben a Nővel.
EDY2011. július 21. 17:55
Nagyon köszönöm őszinte soraid és a jókívánságokat!
Szeretettel:Edy
Ibron2011. július 17. 22:31
Sokszor gondolkodtam verseid hangulatán,mondanivalójának eredetén,vajon mi rejtőzik a megbúvó vágy és a sokszor elnyomott fájdalom mögött.Novelláid olvasva megkaptam a választ és ettől kezdve teljesen más szemmel látom műveid,s látlak Téged.Kívánok Neked sok erőt és kitartást ebben az igazságtalan világban és találjon Rád a szerelem,annak minden csodálatos vonzatával.Szeretettel jártam itt.Norbi
EDY2011. július 2. 14:38
saját élmény..de a vágyak?...neeem vágyom feketékre:))trex!:))
trex212011. július 2. 03:51
Saját élmenyed gondolom. nem találok kivetni valót benne. a saját vágyaidat jeleníted meg és ez jó kimondottan tetszik köszi hogy olvashattam
EDY2011. július 1. 23:22
Szerintem is,de még töröm a fejem:)
Törölt tag2011. július 1. 23:09
Törölt hozzászólás.
EDY2011. július 1. 22:54
Köszi Bogi a figyelmet, sajnálom, hogy megsirattalak:(
Szép estét Neked!
Edy
EDY2011. július 1. 22:53
pepo, hogy megszólaltál az már önmagában is nagy szó:))
Köszönöm a figyelmed, szép álmokat!
EDY2011. július 1. 22:51
Kedves Mamamaci!
Mindig van egy-két jó szavad,ami már önmagában erőt ad.Az elefánik megérkeztek, az erő kézbesítve:)köszönöm!!!
EDY2011. július 1. 22:49
Erzsikém,nem ez volt a legrosszabb élmény,csak éppen akkor.
Törölt tag2011. július 1. 21:49
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402011. július 1. 21:37
ember az embertelenségben...az élet csodáját éljük át azzal, hogy életet adunk, de nem mindegy milyen a körítés...skarytól olvastam ...ez női történet...miránk nagyon sokan számítanak, könnyű helyzetünkben sok lenne a segítség, de az igazán nehézben? :(( akkor egyedül mint az ujjam.. erő elindult, két aranyos pepita elefánt viszi..:))
njzsike2011. július 1. 21:32
Kegyetlenül naturális, és kegyetlenül megalázó. Nehéz megfelelő szavakat találni. Talán csak kívánni lehet, hogy hasonló helyzetektől kíméljen meg a sors. Sajnálom...
pepo2011. július 1. 21:28
teccett..
EDY2011. július 1. 21:03
Azt érzem,hogy nem tuti a cím.
Egyenlőre nincs ötletem,illetve az ''Egymással szemben'' jött még szóba.
Törölt tag2011. július 1. 20:52
Törölt hozzászólás.
EDY2011. július 1. 20:33
Az eredeti címe:'' Az Arab'' volt.Először ígyis került a blogba.
Törölt tag2011. július 1. 20:29
Törölt hozzászólás.
EDY2011. július 1. 20:27
Drága Annám!
Köszönöm,hogy nehéz helyzetedben is megtiszteltél látogatásoddal.Ezt a részt ma írtam, így jött.Nem javítottam,a befejezésen gondolkoztam kicsit.Mostmár biztosan értem mit akartál a 2. résznél mondani.
Semmi bajom a feketékkel,csak éppen ő volt ott.
Fehérrel is megírhattam volna.
Anna!Kitartást és sok nyugalmas évet kívánok, vigyázz a szívedre , őszintén kívánom.Sajnos a bíróságok sem törődnek a mi és gyermekeink korgó gyomrával.
Segíthetek valamiben Anna?Bármiben szívesen.
EDY2011. július 1. 20:17
Xavér, köszönöm,hogy olvastad és kérdésedre válaszolva :nem kérdeztem,azt sem tudtam beszél-e magyarul:) és akkor nem is érdekelt, de mint Nőt,azért frusztrált a jelenléte.
EDY2011. július 1. 20:15
Erikám, Neked is köszönöm , hogy itt jártál!
EDY2011. július 1. 20:14
Köszönöm, hogy olvastál Gabi!
EDY2011. július 1. 20:14
Köszönöm Szilárd,a folytatáshoz sokat segített meglátásod!
Köszönöm a figyelmed,tudod a pasik és általábam az emberek kikerülik az ilyen témákat.
Törölt tag2011. július 1. 20:08
Törölt hozzászólás.
xaver2011. július 1. 19:51
Csak kórházba ne kerüljön az ember... Sosem kérdezted meg, hogy miért néz Téged?
BakosErika2011. július 1. 19:07
Jaj Istenem....:((
zotya682011. július 1. 19:00
Ó,Te jó ég...:((
sil30572011. július 1. 17:27
Nos, nyomasztó és kegyetlenül naturális, és mivel tudom, hogy a saját élményeidből íródtak, így még szívszorító és fájdalmas is! Nem állítom, hogy átérzem a fájdalmadat, de olyan érzékletesen jeleníted meg, hogy a közelében járok. Stílusát tekintve nekem Hajnóczy Pétert idézi. Neki voltak ilyen kegyetlenül őszinte, önmarcangolós novellái. Grat.!