Football in my head

Az utóbbi időszakban hosszas kutatásokat olvasgattam az agyról, és annak különös működéséről. Mondhatni, mindig is egy lenyűgöző szervnek tetszett a szememben, màr egészen kölyökként boncasztal alá vetettem azzal a célzattal, márpedig én megoldom a megoldhatatlant és kibogozom azt a rejtélyt, hogy hogyan képes beszélni a gondolat a koponyán belül úgy, hogy csak én hallom de nem a füleimmel. Ha kérdeztem- mi a fantázia? Mi a képzelet? A felnőttek sorra rávágták: 

-gyerekem, hát, hogy is mondjam egy tér....

 És a fejemben megjelent egy focipálya. Így értelmeztem a teret. Akkoriban, ez volt a legnagyobb terület amit el tudtam képzelni. Ezt ismertem a valóságból. Tudván, mekkora a focipálya, végképp nem értettem, hogy és ki tuszkolta bele ebbe a Tök-nek elnevezett dobozba. De végtére is, a fejem kicsi, szóval, mondjátok meg nekem, ti okos felnőttek! Hogy került oda?.. Így hát, következőnek  megkérdeztem; de hogy fér bele? 

Anyám, gyűrte a házimunkát, hiszen rajtam kívül volt még neki pár ilyen kis sáskája, mint én, nem ért rá filozofálni- kevert, kavart, kapkodott.

-Figyelj csak. Főzök! - vágta rá anyám. Éreztem a nyomatékot, éreztem, hogy kettőnknek eltérő üzemmódban telik az idő: én óvatosan bogozgatom a gubancokat a fejemben, ő meg sietve szalad sajátmaga után. Így hát pont úgy fortyogva, mint az ő gulyáslevese, bementem a szobába. Emlékszem, gondolkozgattam még ezen, nagy erőfeszítések árán sakkoztam jobbra, balra, hogyan képes beleférni. Lekicsinyítettem, összegöngyöltem, kisimítottam, de nem jöttem rá, hogyan fér bele egy nagyobb méretű valami, egy kisebbe. A merengés további szakasza màr az enyészeté lett az elmémben. Talán, ez a kis gondolat is már a feledés földjén éldegélt, egészen mostanáig, amíg egy késztetés elő nem hozta őt a felszínre és helyezte a focipályát ismét a belső szemem retinájára. Történt ugyanis, hogy egy hosszú hét után, immáron anyukaként, elhatároztam, a mai napon nem csinálok semmit. Így is lett- nem csináltam semmit. Elgondolkoztam ezen, hiszen ez köszönő viszonyban sincs a valósággal- a kezeimmel nem csináltam semmit, azonban a fejemben megéltem több életet is. Ez a semmittevős napom sűrű cselekménye. Ez az apró gondolat elindított bennem olyasvalamit, amelyről érzem, teljesen megfog.

Nagy emberek nagy gondolatait morzsoltam a kezeim között-nagy semmittevèsemben. Nagy semmittevèsemben, dimenzionàltam megannyi focipàlyàt.