Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Agorafóbia-Around the Sun?
DuplaDe 2025. június 9. 14:00 olvasva: 18
To the moon and back
Mikor reggel
kezedet a kilincsre szorítod,
s laza ujjperceid lógnak
fehéren a hideg fémről,
várva a vér szorulását
melyben akaratod ereje tódul rá
könyörtelen azért,
hogy nyíljon az ajtó
s lábaid elé borulhasson a Nap,
míg küszöböd átlépve könnyűn
egy ócska boltba leszaladhass-
Akkor.
Akkor jussak eszedbe.
Akkor,
minden ajtónyitásnál.
A Bordád és a Napfény.
Minden lendületedben,
Mikor könnyedén hajlik
parancsodra, s hajol meg hűen
kezeid ölelésében a vaskilincs.
Hogy csípi szegény fülem
minden zsalugát nyikorgás:
Ezredik lenyomatod hordja
magán, az ide-oda szaladgálsz-
Szegény fülem, hogy sajog,
Szirén hang sikítja át
az eleven, vékony dobhártyát.
Akkor,
Akkor láss engem,
ahogy állok előtte
unottan, küszöbödre terülve,
hogy észrevehesd:
Ajtót,... néha
milyen nehezen nyitnál
ha nem csak ide, a közeli,
sarki boltig szaladnál.
Akkor,
Akkor láss meg engem,
Ahogy állok előtte, érintetlen,
Bordaíven aluszva,
Csontjaid zárt kapujánál,
Melyből ajtót ki,
Soha nem nyitnál.
Akkor!
Hirtelen akkor,
az akarat torpadt rengetege
égetné hólyagosra a két kezed-
És szegycsonton simulna össze
torkod izzadt fulladása- lüktessen a tenyered,
Míg a kilincset megfogni,
megsem mered.
Szentség!
Templomok falai!
Szegény!
Maga fog
saját verem házában,
Egyedül,
Összeomlani.
skary2025. június 10. 06:54
többnyire