Agorafóbia-Around the Sun?

DuplaDe•  2025. június 9. 14:00  •  olvasva: 18

To the moon and back


Mikor reggel

kezedet a kilincsre szorítod,

s laza ujjperceid lógnak

fehéren a hideg fémről,

várva a vér szorulását

melyben akaratod ereje tódul rá

könyörtelen azért,

hogy nyíljon az ajtó

s lábaid elé borulhasson a Nap,

míg küszöböd átlépve könnyűn

egy ócska boltba leszaladhass-

Akkor. 


Akkor jussak eszedbe.

Akkor, 

minden ajtónyitásnál.


A Bordád és a Napfény.


Minden lendületedben,

Mikor könnyedén hajlik

parancsodra, s hajol meg hűen

kezeid ölelésében a vaskilincs.


Hogy csípi szegény fülem

minden zsalugát nyikorgás:

Ezredik lenyomatod hordja

magán, az ide-oda szaladgálsz-

Szegény fülem, hogy sajog,

Szirén hang sikítja át

az eleven, vékony dobhártyát. 


Akkor,

Akkor láss engem,

ahogy állok előtte

unottan, küszöbödre terülve, 

hogy észrevehesd:

Ajtót,... néha

milyen nehezen nyitnál

ha nem csak ide, a közeli,

sarki boltig szaladnál.


Akkor,

Akkor láss meg engem,

Ahogy állok előtte, érintetlen,

Bordaíven aluszva,

Csontjaid zárt kapujánál,

Melyből ajtót ki,

Soha nem nyitnál.


Akkor! 

Hirtelen akkor, 

az akarat torpadt rengetege

égetné hólyagosra a két kezed-

És szegycsonton simulna össze

torkod izzadt fulladása- lüktessen a tenyered,

Míg a kilincset megfogni,

megsem mered.


Szentség!

Templomok falai!


Szegény!


Maga fog 

saját verem házában,

Egyedül, 

Összeomlani.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2025. június 10. 06:54

többnyire