A magány definíciója

Nem szokásom a címet hamarabb megadni, minthogy a témát kifejtettem, most mégis egy konkrét, aktuális problémával szeretnék foglalkozni. Magány. A szó többet sejtet, mint azt hinnénk, még sem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent igazából. Persze a közhelyes: " A magány nem egyenlő az egyedülléttel" zsargonból kiszabadulva szererném tapasztalatomat átadni. Igazat kell adnom a közmondásnak, az már a mi hibánk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a kettőt. Sajnos, nekem ez sikerült.
Egyedüllét. Egy olyan állapot, amikor nincsenek szeretteink, barátaink, ismerőseink a közelben. Egyedül ballagunk a célunk felé. Az egyedüllét, lehet hasznos, kifizetődő, ha tudjuk, hogyan kell azt felhasználni. Önmagunk fejlesztése, tanulás, vizsgálódás, vagy csak a gondolatok kifejtése, nem időpazarlás. Ez elősegít abban, hogy jobb legyél a tegnapi öngamadnál, lenyugtatja a fejedben dúló vihart, és ha kellően kihasználod, végül megnyugszol. Na már most ezt mind szép és jó. Az egyedüllét, egy ideig hasznos, majd mikor vissza térsz, szeretteidhez, jobb emberként állhatsz eléjük. Ezzel szemben a magány...
A magány mérgez, legyengít, eltemet. A magány összetör, lerombol, megsemmisít. Nem finomkodik, nem kímél és nem kérdez. Jön, lát, pusztít. Nem vagy egy hullámhosszon a világgal. Úgy érzed, hogy nem vagy ide való Van, hogy nem érted az embereket. Az emberek pedig sosem értenek. A gondolataid, terveid, mind dugába dőltek, a világ ellened fordul.
Elsőre a világot okolod és felhúzod magad. felpezsdül a véred, hogy "már csak azért is". Aztán jön az újabb bukás. Aztán még egy. Azután még egy. Végül nem marad belőled semmi, csak egy nagy kupac... Legyendülsz, úgy érzed nem bírod tovább, kiutat keresel, kifogásokat gyártasz. Az, aki igazán nem bírja még árt is magának. Mert senki nem ért meg téged. Mert soha senki nem fogja úgy látni a világot, ahogy te. Barátkozz meg a gonodlattal. Aki más, az más is marad. Ez gond? Ugyan! Gyenge az, aki az árral szemben úszik? Gyenge az, aki szembe mer állni a tömegnek? Gyenge az, aki mindenéd odaadná másért? Komolyan így gonodolod? Ostobaság.
A magány tesz téged gyengévé. A magány, ami felidézi a rossz emlékeket, szinte újra és újra átéled minden eddigi ballépésedet. Kitör a fájdalom. Csomót köt a torkodvan a kiáltás, a félelem megszorongatja a szíved. Félsz. Félsz, mert úgy érzed egyedül vagy, hogy senki nem ért meg téged. Mindenkit meghallgattál, senki sem volt rád kíváncsi. Segítettél mindekinek, most mégis belefulladsz a tóba, pedig százan úsznak melletted. Elemrülsz, mert úgy érzed nincs kiút, nincs megoldás, nem vagy elég erős. Hát had mondjak valamit. A világ legerősebb képességét kaptad. Képes vagy ADNI. Adni magadból. Segítséget nyújtasz annak, aki kér, vagy rászorul. Meghallgatod másnak a baját, már ezzel is őt segítva, sőt még ha kell segítesz is neki. Képes vagy együtt érezni, megérteni az embert. El tudod képzelni milyen az ő cipőjében. Képes vagy segíteni másoknak. Kell ennél hatalmasabb erő? Az a baj hogy vagy vagy. Nem látod, ki vagy, mit teszel, és csak elsülyedni tudsz, hol ott húzod magad után a szárnyaidat.  Hogy mi a magány definíciója? Az, hogy elvárod a világtól, hogy tegyen valamit érted, hol ott Te vagy az, akit a világ megteremtett. Az ilyen emberek a legmagányosabbak.

Ha túl egyedül érzed magad, és beszélni vágysz, írj nekem kérlek: gbaorbirkas@gmail.com