Dram blogja

Amikor elbúcsúzom a szívem is
fáj, mert szeret,
amikor búcsúzom magammal viszem
a lelkedet.
Látom a Nap is fájdalmasan kísér
és néz le rám,
és a Hold eltakarja arcát azon
az éjszakán.


Tudom, ha elmegyek magammal viszem
a lelkedet-
nekem hiába, hiába mondanák,
hogy nem lehet.
Ha szél zúgna és vihar hordaná a
hegyeket,
a zúgó folyóval is azt suttognám,
hogy csak Veled.


2018 február.

Milyen jó lenne most a közeledben lenni, 

Bennem kedvesem még az a tűz lobog,

melyet Te váltottál ki akkor régen.

Az érzés eltart amíg a szív dobog-

nekem most is egy csillag van az égen.

Fent az égen milliárdnyi a csillag,

de van egy, mely csak nekem, nekem ragyog.

És ha felhős az ég, vagy feljön a Nap,

azzal a csillaggal én boldog vagyok.

De látom én a többit is az égen,

és tudom, hogy vannak múló csillagok.

Milyen jó, hogy én már választottam régen,

mert a múló fénye másképpen ragyog.

Az én csillagomban az a fény nékem

szépé teszi számomra a világot.

Szekszárd, 2014  január.

"Párisba tegnap beszökött az Ősz...,
Kánikulában, halk lombok alatt..."
Feküdtünk az avarban ketten,
S te adtad magadat.

Levelekkel takartam a tested,-
Közben mily erősen sütött a Nap.
Testeden színesen játszott a fény,-
Én, hogy imádtalak.

A Napot az "Öreg Hölgy" takarta.
A távolból halk zene szűrődött.
Kezem játszott bársonyos bőrödön,
S szereztem örömöt.

A Nyár pajkosan kacsintott le ránk.
Utat mutatott ott még az Ősznek.
Szemed boldogan villant, mert jó volt 
Élni az időnek.

A vers elején az idézet Ady Endre: 
  Párisban járt az Ősz cimű verséből való.

 Büszkeség

Csak a sarokig kellene mennem,

De nem gyógyult be az a sebem.

Csak a sarokig, az nem több ötvennél,

Csak néhány lépés, várom, hogy intenél.

Várom, hiszen tudom Te is várod.

Büszkeségünk röghöz köti az álmot.

Csak néhány lépés, vagy csak egy intés,

S mily boldog lehetne az ölelés.