Dram blogja

Csak az utamat járom,

mást én nem tehetek.

Tudom mehetnék egyedül is,

de jobb ha megyek veletek.

            2022

Harcolt magával.
Az idővel menetelt -
elment mellette.


Annyira ráncos,
olyan ráncos az arca,
hogy attól szép.


Magába roskadt.
Várja, hogy segítsenek -
nem vették észre.


Sarokban egy pók.
Elkészült a hálóval -
türelmesen vár.


Előzöm magam.
Gondolatban ott vagyok -
korán érkeztem.


Reccsen a padló.
Huzat borzolja hajam -
leesett egy kép.


Három a kislány
.Fürge, Takaros és Szép -
mind egyszemélyben.


Csikoson fázott.
Tél. Milyen hideg a pad -
vajon még ébred.


Magára maradt.
Keresi társát, helyét -
a sírjánál áll.


Távolra megyek.
Elindúlok. Előttem
jár a gondolat.


Sodorja az ár.
Már nem érzi a talajt -
nem lát kiutat.


Halad a korral.
Még szakált is növesztett -
nem fogadták be.


Kálváriához
most magam kapaszkodom -
a kereszt vezet.


Krisztus középen.
Értünk adta életét,
nézem az arcát.


Havat hord a szél.
Tobzódik erejében -
hóembert látok.


Hótündér áll ott.
A friss hóba szállt alá -
csodás ez a kép.


Csilingel a szán.
Gyermek kacaj kiséri -
boldog arcocskák.


Szakad most a hó.
Az utcán látok én most
sok-sok hóembert.

Fogjuk meg, vigyük,
aztán eltünt mellőle -
de nagy a hangja.


A tempós ember
az íramot diktálja -
tapsolni is tud.


Rövid a lába.
A szakadék szélén áll -
lépett még egyet.


Szerencsés ember.
Mindig talál valamit -
tegnap elveszett.


Magas lovat vett.
Hátára kapaszkodna,
de nem éri fel.


Gyermek kérdezi,
mért te vagy az apukám -
kérdezd anyádat.


Könyv a kezemben.
Érdekes a történet.
Előttem zajlik.


Búslakodom.

Zene szól, sose halunk meg -
vigasztalódom.


Ónos eső hull.
Csuszkálnak az emberek -
én meg lefagytam.


Múltamba nézek.
Cél, hogy előre lássak -
mert haladni kell.


Meszél a múlt is.
Megtudod mit éltél meg -
meríts belőle.


Félreismertél.
Bár vakon hiszek benned,
de vak nem vagyok


Sok embernek is
lehet jó meglátása -
hinni kell benne.


A szekértolók
mások szekerét tolják -
nem ülnek rajta.


Újra itt az Ősz.
Van ki boldogan mondja -
én meg őszülök.


Kopaszok a fák.
A lombokból avar lett -
hordja a szél is.


Eljár az idő.
Vele  együtt öregszem -
rajtam már látszik.


Templomban vagyok.
A gondolataim az
Ég felé szállnak.


Mérlegen állok.
Mondták könnyű vagyok - a
mérleg mást mutat.


Ne tolagodj, ha
szólni akarsz. Várd ki míg
rád kerül a sor.


Tágas a világ.
Előttem a horizont -
végére járok.


Az órát nézve
forog velem a világ -
múlik az idő.


Tanúlok járni.
Utazásom tervezem -
van hozzá kedvem.


Mennyi pillanat,
amit már én megéltem -
adja létemet.


Ha rá gondolok,
hiszem sokat éltem, de
mégsem eleget.

Hivatlan vendég,

Állj ki magadért,