Drammatika
Az utolsó lakó
Egy sztyeppén,
a füvek földjén,
áll az épület
ami egy elhagyott
lelkület.
A ház már majdnem üres.
Néhol a vakolat lejött,
és a fotelek rúgója már bökött.
Megtörve bár, de még áll.
Az utolsó lakó
néz ki ablakán:
bőre fakó,
és a porszemeken
kívül nem lelé barátját:
szavak vannak az ajkán.
A még reménykedő,
de a sors elől el
nem menekülő.
Élelmét már éli fel,
s mégsem megy útjára:
ez vagyok én.
2012.12.21
A "lelé" szándékosan úgy lett írva.
A gyötrelem első napja (+18)
Az érzés szörnyű.
Mikor tudom
Hogy a vágyaimat
Meg kell gyilkolnom.
Mert a vágyak nem teljesülhetnek
És az érzések nem érvényesülhetnek.
Kényszer helyzet ez az életben.
A nyoma ott fog maradni egyaránt
A szívben s lélekben.
Irtózatosan rossz érzés
Ez az ön-belső vérzés.
Egy újabb bukás
A többi mellett.
Én vagyok az elesett,
És nincs feladás,
Sírásás.
Gyötrelem-kín
Az éjszakában,
A fejem
Nincs álmában.
2013.01.02
Hajnalok hajnala környéke
Egy kicsit túl őszinte vers...
1.
Mint a rossz mese vége
Közeledik a nincs béke,
És nem lesz féke
A szavaknak nincs békéje.
---------------------------------------
2.
Mikor már a kéz fűt
És az elme nem hűt
Hogy írni kéne,
Abban a pillanatban
Elillan a mondandó,
Betűkben és szóban.
Zavaros talajú lesz a papír,
Olyan lesz, mint a szúrós
Ám ékes zafír.
(Számomra az.)
Megbotlott a szöveg,
Nincs érte 20 ezres köteg.
(Slicc-vicc.)
--------------------------------------
3.
S most legyen a téma
Ama messzi drága
Kiért dobog a szívem,
De lehet hogy reménnyel
Kell élnem,
De az újraélesztéstől
Nem kell félnem.
Gondolok én rá,
Szívesen írnék én
Közvetlen hozzá,
Csak nem vagyok tank
Ki az ő házába csak
Úgy berobban.
(És felrobban.)
Adnék én neki
Vad állat vérével kezemen,
Múlatnék vele
Egy-két fekhelyen.
( Ahonnan jöttem,
Oda visszatérnék:
Lyukból lyukba.)
No, nem csak ezt szeretném,
Néha oly boldogan dédelgetném.
A Mecsek túl oldalán
És a hold fényes oldalán
Vele mendegélnék,
Vele együtt elmerengenék.
( Együtt merengenénk.)
Vadító bőrszagát élvezném,
Talán viccből megkergetném.
(Gyerekesen és meseszerűen.)
Kár, hogy ő eddig
Nem viszonoz,
Sőt talán máig
Velem játszik, visszakozz.
(Elmém ne hadakozz,
Szív pedig ne fáradozz.)
-----------------------------------------
4.
A remény-gyár magjában
A dobogás gyorsabb,
És ebben a gyorsaságban
A megállás halálosabb.
A hirtelen megállás
A remény-gyárbeli elhalálozás
Végső stádiuma.
S talán, az utolsó szekunduma.
Mikor bekövetkezik
A maghalál,
Akkor az elmét kövezik.
(Az összeomlás bekövetkezik.)
-----------------------------------------------
5.
Pilléreken áll a bukás.
A véráramban a sok
Vörösvérsejt munkás
A bukást jelzi,
És nagy erőkkel hirdeti.
"Ki lesz majd
Aki a remény-gyárt
Megmenti?"
- Hát az új remény.
Az eddigi reménnyel
Nincs eredmény.
Mert a jóslat zengésében
Benne van a feledésben.
Szavakat felejtek
Másodpercek alatt,
Mondatokat a
Szerelmem látása alatt.
De jó lenne
Ha velem lenne.
Végszavakat feledtem,
Benne ismeretlenül
Szerelmes lettem.
Vége-béke.
2012.12.30
Címtelen 2012.12.27
Pécsnek egy-két
Büdös utcáján
Éreztem magam
Az emlékek táján.
Zsolnay-nak tere
Számomra nem az
Öröm fellege.
A hosszú hajú romantikus
A bakancsban marad
És tovább halad.
- Beteljesületlenül -
Most majd minden
Vissza fele felsül.
A láncok nehezen szakadnak.
- A Rózsaszín fellegek kiakadnak -
A remény-gyárban robbantanak.
Az érzelmek porban maradnak.
2012.12.27
Rád gondoltam 1.
Rád gondoltam.
Mit mondjak?...
Hiába szeretlek
De nem ismerlek,
Hiába szeretlek
Ha nem engeded
Hogy megismerjelek.
Mert ugyan vannak hibáim
Melyeket veled szembe vétettem,
S most hiába vannak érzéseim
Ha azokat bármikor elveszthetem.
Elveszthetem,
Mert szerény személyedet
Nagyon szeretem.
(Tudom, hogy csak megláttalak,
És létrejött a látásból szerelem.)
Bár talán gondolod
Hogy szeretem szíved,
Mert arcom elpiroslott
Mikor tegnap a Mecsekben
A két lábam taposott,
És a két szemem téged meglátott.
Látszik ugyan, mert feltételezem
Hogy hibáim a végzetem,
Oly egy oldalú az érdeklődés.
Nem lesz ugyan ebből sértődés,
Csak egy bús menet majd
A Mecsekben,
Mikor látlak téged
A számomra
Bukást jelképező
Képeken.
Nehéz az élet,
Rossz is a képlet.
Egyszer ugyan megírtam,
Hogy szándékom jó
És nem vagyok gonosz
Troll apó.
Rád gondoltam.
Talán túl sokszor,
Talán majd újból, máskor...
2012. december 30. 11:49
----------------------------------------------------------
Ennyit raktam át ma abból a profilból, ugyanis tiszteletben tartom azokat, akik itt a blogjaikban publikálnak, és ők is megérdemlik a figyelmet. A további szép estét és jó olvasgatást kívánok!