Drammatika

Seeman•  2013. január 26. 20:39

Az utolsó lakó


Egy sztyeppén,
a füvek földjén,
áll az épület
ami egy elhagyott
lelkület.

A ház már majdnem üres.
hol a vakolat lejött,
és a fotelek rúgója már bökött.
Megtörve bár, de még áll.

Az utolsó lakó
néz ki ablakán:
bőre fakó,
és a porszemeken
kívül nem lelé barátját:
szavak vannak az ajkán.

A még reménykedő,
de a sors elől el
nem menekülő.
Élelmét már éli fel,
s mégsem megy útjára:
ez vagyok én.

2012.12.21


A "lelé" szándékosan úgy lett írva.

Seeman•  2013. január 26. 20:38

A gyötrelem első napja (+18)

 


Az érzés szörnyű.

Mikor tudom
Hogy a vágyaimat
Meg kell gyilkolnom.

Mert a vágyak nem teljesülhetnek
És az érzések nem érvényesülhetnek.
Kényszer helyzet ez az életben.
A nyoma ott fog maradni egyaránt
A szívben s lélekben.

Irtózatosan rossz érzés
Ez az ön-belső vérzés.
Egy újabb bukás
A többi mellett.
Én vagyok az elesett,
És nincs feladás,
Sírásás.

Gyötrelem-kín
Az éjszakában,
A fejem
Nincs álmában.


2013.01.02

Hajnalok hajnala környéke

 

 

Seeman•  2013. január 26. 20:38

Egy kicsit túl őszinte vers...



1.

Mint a rossz mese vége
Közeledik a nincs béke,
És nem lesz féke
A szavaknak nincs békéje.

---------------------------------------

2.

Mikor már a kéz fűt
És az elme nem hűt
Hogy írni kéne,
Abban a pillanatban
Elillan a mondandó,
Betűkben és szóban.

Zavaros talajú lesz a papír,
Olyan lesz, mint a szúrós
Ám ékes zafír.
(Számomra az.)
Megbotlott a szöveg,
Nincs érte 20 ezres köteg.
(Slicc-vicc.)

--------------------------------------

3.
S most legyen a téma
Ama messzi drága
Kiért dobog a szívem,
De lehet hogy reménnyel
Kell élnem,
De az újraélesztéstől
Nem kell félnem.

Gondolok én rá,
Szívesen írnék én
zvetlen hozzá,
Csak nem vagyok tank
Ki az ő házába csak
Úgy berobban.
(És felrobban.)

Adnék én neki
Vad állat vérével kezemen,
Múlatnék vele
Egy-két fekhelyen.
( Ahonnan jöttem,
Oda visszatérnék:
Lyukból lyukba.)

No, nem csak ezt szeretném,
Néha oly boldogan dédelgetném.
A Mecsek túl oldalán
És a hold fényes oldalán
Vele mendegélnék,
Vele együtt elmerengek.
( Együtt merengenénk.)

Vadító bőrszagát élvezném,
Talán viccből megkergetném.
(Gyerekesen és meseszerűen.)

Kár, hogy ő eddig
Nem viszonoz,
Sőt talán máig
Velem játszik, visszakozz.
(Elmém ne hadakozz,
Szív pedig ne fáradozz.)

-----------------------------------------

4.

A remény-gyár magjában
A dobogás gyorsabb,
És ebben a gyorsaságban
A megállás halálosabb.

A hirtelen megállás
A remény-gyárbeli elhalálozás
Végső stádiuma.
S talán, az utolsó szekunduma.

Mikor bekövetkezik
A maghalál,
Akkor az elmét kövezik.
(Az összeomlás bekövetkezik.)

-----------------------------------------------

5.

Pilléreken áll a bukás.
A véráramban a sok
Vörösvérsejt munkás
A bukást jelzi,
És nagy erőkkel hirdeti.

"Ki lesz majd
Aki a remény-gyárt
Megmenti?"

- Hát az új remény.
Az eddigi reménnyel
Nincs eredmény.

Mert a jóslat zengésében
Benne van a feledésben.

Szavakat felejtek
Másodpercek alatt,
Mondatokat a
Szerelmem látása alatt.

De jó lenne
Ha velem lenne.
Végszavakat feledtem,
Benne ismeretlenül
Szerelmes lettem.

Vége-béke.

2012.12.30


Seeman•  2013. január 26. 20:36

Címtelen 2012.12.27


Pécsnek egy-két
Büdös utcáján
Éreztem magam
Az emlékek táján.
Zsolnay-nak tere
Számomra nem az
Öröm fellege.

A hosszú hajú romantikus
A bakancsban marad
És tovább halad.
- Beteljesületlenül -
Most majd minden
Vissza fele felsül.

A láncok nehezen szakadnak.
- A Rózsaszín fellegek kiakadnak -
A remény-gyárban robbantanak.
Az érzelmek porban maradnak.

2012.12.27

Seeman•  2013. január 25. 20:48

Rád gondoltam 1.


Rád gondoltam.
Mit mondjak?...

Hiába szeretlek
De nem ismerlek,
Hiába szeretlek
Ha nem engeded
Hogy megismerjelek.
Mert ugyan vannak hibáim
Melyeket veled szembe vétettem,
S most hiába vannak érzéseim
Ha azokat bármikor elveszthetem.

Elveszthetem,
Mert szerény személyedet
Nagyon szeretem.
(Tudom, hogy csak megláttalak,
És létrejött a látásból szerelem.)

Bár talán gondolod
Hogy szeretem szíved,
Mert arcom elpiroslott
Mikor tegnap a Mecsekben
A két lábam taposott,
És a két szemem téged meglátott.
Látszik ugyan, mert feltételezem
Hogy hibáim a végzetem,
Oly egy oldalú az érdeklődés.
Nem lesz ugyan ebből sértődés,
Csak egy bús menet majd
A Mecsekben,
Mikor látlak téged
A számomra
Bukást jelképező
Képeken.
Nehéz az élet,
Rossz is a képlet.
Egyszer ugyan megírtam,
Hogy szándékom jó
És nem vagyok gonosz
Troll apó.

Rád gondoltam.
Talán túl sokszor,
Talán majd újból, máskor...

2012. december 30. 11:49
----------------------------------------------------------

Ennyit raktam át ma abból a profilból, ugyanis tiszteletben tartom azokat, akik itt a blogjaikban publikálnak, és ők is megérdemlik a figyelmet. A további szép estét és jó olvasgatást kívánok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom