Nincs megtisztulás

Seeman•  2013. január 25. 20:45


Hiába mondod nekem hogy láss,
Nincs megtisztulás.

Míg apám védi nyomorult lányát
És viseli a vas kalapját,
És tovább viszi hanyatlásnak
Még nagyobb hanyatlását,
Addig nem lehet.
(Hideg ablakra a hidegben
Megy az álom lehelet.)
A kazán hiába is fűt
Nem ad gyógyító tűt,
(Mert nem is kell.)
De a nap fel se kel
(Nálam, magamban,)
Maradok én a magányomban
(Poklok poklában.)
Nem siet kire vágytam
Kinek önmagamat oda hánytam
(Akaratosan, szeretni vágyással,)
Boldog nem vagyok az ön sírásással.
S majd nyomornak népe zengi
Hogy kit szeretett leánya szívet tépi,
(Mert elhagyott és fel hagyott,)
És beteljesületlenül itt hagyott.

A vágyak felrobbannak,
A hidak feléje lerobbannak.
(A romok a szakadékban dobbannak,
A szívemmel együtt meg-rám hatnak.)

Míg a jogom eltaposható
Addig a világ uralható.
De mikor hatalmam lesz, kegyelmes vagyok
És mindenkit magára hagyok,
Kik nem voltak velem tiszteletben
Hanem voltak velem a tüzes ellentétekben.
(Fogat fogért nem játszunk.)
Csak magam maradtam.
(Ide is én magam haladtam.)
Egyedül ki hegedül,
Szomorú dalra zendül.
(Az életem csak tőlem függ,
Aki környezete ellen felzendül.)

Némán és akaratosan,
Erőszak mentesen, boldogan.
A bízva bízzál mellé nem írták
Hogy tegyél is,
Mert miért is?
Ki ezt nem tudja
Az csak a padlót nyalja
(Porosan és mocskosan.)

Az új szólamok szólnak akaratosan
Oly buzgóan
És harciasan.

Mert a jövő nem jön el önmagától.


2012.12.26

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom