Még sincs vége

Seeman•  2013. január 28. 17:50


Még mindig irántad érzek,
még mindig kereslek.
Nincs vége-béke,
nincs nyugalomnak
nálam menedéke.

Ha a folyosón meglátlak,
mindig érdeklődő szemekkel nézlek,
köszönök köszönsz, majd más merre elnézek.

Magamnak köszönhetem ezt a helyzetet.
Magam tettem magam ellen, és ezt nem felejtem,
most beteljesületlenül
minden pillanat a szemembe sül,
képpé alakul,
a rémálom egy ideg
majd csak fakul.

Végül az emlék megvakul,
és az élet valahogy alakul.

Nélküled,
érzékenyen,
és mégis ridegen.



2013.01.13

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom