Még sincs vége

Még mindig irántad érzek,
még mindig kereslek.
Nincs vége-béke,
nincs nyugalomnak
nálam menedéke.

Ha a folyosón meglátlak,
mindig érdeklődő szemekkel nézlek,
köszönök köszönsz, majd más merre elnézek.

Magamnak köszönhetem ezt a helyzetet.
Magam tettem magam ellen, és ezt nem felejtem,
most beteljesületlenül
minden pillanat a szemembe sül,
képpé alakul,
a rémálom egy ideg
majd csak fakul.

Végül az emlék megvakul,
és az élet valahogy alakul.

Nélküled,
érzékenyen,
és mégis ridegen.


2013.01.13