Az utolsó lakó

Egy sztyeppén,
a füvek földjén,
áll az épület
ami egy elhagyott
lelkület.

A ház már majdnem üres.
Néhol a vakolat lejött,
és a fotelek rúgója már bökött.
Megtörve bár, de még áll.

Az utolsó lakó
néz ki ablakán:
bőre fakó,
és a porszemeken
kívül nem lelé barátját:
szavak vannak az ajkán.

A még reménykedő,
de a sors elől el
nem menekülő.
Élelmét már éli fel,
s mégsem megy útjára:
ez vagyok én.

2012.12.21

A "lelé" szándékosan úgy lett írva.