Az első vallomás a Természet-nőhöz

Seeman•  2013. január 25. 20:46


Mikor szeretnéd tüzeimet csillapítani?

(Mondom én, aki a természet-nőhöz
Menne fákat evő szerelemmel
És forrongó természettel.)

- Tudod te leány
Hogy hány rönköt eszik rég
És gyorsan színtelen ég,
Amaz szív kazánban
Melyben üzemel irántad
A hű nagy vágyak?
(De még váratnak a hű ágyak.)

Tudod-e hogy kazánom
  rönköket csak eszi
Aerdőket óránként veszi
Hogy vágyait az üzemben
Irántad feltudja tartani?!

Tudod-e hogy gyorsan elég
És a sok is már kevés,
Mikor a vágyak várnak rég,
És szunnyadozva fullad a vágyöröm
rik és szakad, kéz test s köröm.

Szunnyadva már de törve nem,
Érted üzemel magas hőfokon,
Vöröslő kazánom, a szívem.

2012.12.06

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom