Az első vallomás a Természet-nőhöz

Mikor szeretnéd tüzeimet csillapítani?

(Mondom én, aki a természet-nőhöz
Menne fákat evő szerelemmel
És forrongó természettel.)

- Tudod te leány
Hogy hány rönköt eszik rég
És gyorsan színtelen ég,
Amaz szív kazánban
Melyben üzemel irántad
A hű nagy vágyak?
(De még váratnak a hű ágyak.)

Tudod-e hogy kazánom
  A rönköket csak eszi
Az erdőket óránként veszi
Hogy vágyait az üzemben
Irántad feltudja tartani?!

Tudod-e hogy gyorsan elég
És a sok is már kevés,
Mikor a vágyak várnak rég,
És szunnyadozva fullad a vágyöröm
Törik és szakad, kéz test s köröm.

Szunnyadva már de törve nem,
Érted üzemel magas hőfokon,
Vöröslő kazánom, a szívem.

2012.12.06