Dotti blogja
Dotti 2013. szeptember 18. 00:04
létezésem fekete
álmatlanság szülte vad gondolat
magány keretezi arcomatnem hagy aludni a sok kis hangocskaki vagy te, olcsó, gonosz, rusnyafájdalom szegélyezi lépteid nyomátkönycseppekből varrsz magadnak ruhátmenj innen, mindenkinek jobb leszmenj innen, mindenkinek jobb lesz.
égő vörös sebként izzik sebeidnek nyomamagadnak vágtad, ostoba!magadnak is fájjon ne csak másoknakhogy létezel, elég a világnak.
----Egy éve írtam, most találtam pár másikkal együtt ahogy a régi gépemen nézelődtem. Istenem, borzasztóan hálás vagyok, hogy hozott változást ez az egy év.... Címet akkor nem kapott, így most írtam, már kijőve az akkor őrülten-legépelek-mindent-ami-a-fejemben-van 5 percből, amikor ez született, valószínüleg fél részegen.
Dotti 2013. március 25. 11:50
Igazság
Szeretni semmit nem ér, ámítás
Úgyse fog ugyanúgy szeretni más.
Dotti 2012. október 27. 01:00
Válasz a fecskére
fecske szárnya száll magasra
miért írod írod meg újramindenki tudja, hoyg a meghalás édesmiért akarod hogy mártírosan kéjesvéged essen édesDotti 2012. október 27. 00:58
Fecske
ki nem lépnél örök vörös álarcodból
ki nem lépnél kiszabott sorsodból
megszabták előre hogy szenvedj amíg élsz
minek póbálkozol megszenvedsz - amíg élsz
add oda kígyók szabta ruhád
nem mondja senki nem érdeklik - sután
próbálsz életben maradni nehezen
hogy minek senki se tudja - kegyelem
élj megengedem gyenge kis szar rusnya
menekülés gyenge kis próba
éjszakába menekülés etikai kódba
bele van írva te már senki sem lehetsz
nem élsz úgy, ahogy megszabtam - mehetsz
a seholba vár a senki eredj hát csak
egyedül maradhatsz kiszabtam már csak
olyan tarthat életben aki már nem a tiéd
engedd el és a halálba menetelés
vár rád édes édes gyönyöre
ezt akarod régen valld be már végre
nehéz elrugaszkodni de ó míly édes a vége
tedd meg mert különben szenvedésed éle
vet véget szánalmas kis életnek
mit senki se várt
miért senki se kárt
nem szenved eleged volt e világból
szállj messze fecske
messze otthonodtól
berúgtam és írtam sok verset- féle
Dotti 2012. július 6. 01:19
élettelen
lámpafényes utca sarok
mögötte nyöszörgést hallok
én vagyok, ki a sárban fekszek
a megtestesült elmúlt élet.
halott voltam már rég óta,
nem is értem hogy ekkora
csodálkozást mi keltett
mikor az óra többé nem keltett.
elúsznék a távolba
a tündér álmok hangján
de itt ragadtam a mocsokba'
a sehol leges legalján.
(álmatlanság szülte, amolyan majd-reggel-meglátom-életképes-e féle.)