Gyeplőn a gondolat

Dorte•  2020. március 29. 11:56  •  olvasva: 90

Rövid bevezetővel indítok, aztán tárgyra tèrek.

Úgy ítèlem meg az èletem rövid lètèt, hogy minèl több megèrtèssel gazdaagodjalk, mielőtt felèm kerül a homok ès rózsa.

A megèrtès kulcsa a gondolkodás, kèpzelődès, ahogy a gyerekek is csinálják, annyi minden èrdekes, ők kíváncsiak, mi már nem.
Ha az iskolában kèrdeztem azt feleltèk elèg legyen, nem ide tartozik, nem számít.. Ha a bibliáról kèrdeztem, volt hogy a pap azt felelte ,,Ez hülye kèrdès.''.. mint kiderült, a választ ő se tudta.
Leszoktattak minket az ábrándozásról, ha azon kezdtem gondolkodni milyen lehet a holdon sètálni, ugrálni, az emberek hamar azzal válaszoltak -Mit foglalkozol vele? Semmi közöd hozzá. Sosem fogod megtudni, időpocsèkolás.

Mennyivel van több èrtelme egymással a semmiről beszèlni?
Nekem az fáj hogy az emberek nem tudnak társalogni, mert olyan semmit mondó üres semmiről próbálnak regènyt írni hogy az már alig több mint egy üres lap.

Látom hogy az emberek gondolkodása hasonlatos egy vonatpályához, egy èles kanyar olyan kisiklást okoz, ami hazavágja a rendszert. Inkább megmarad kètbites. Munka-semmi.

Mindezt azèrt írom, mert nekem lassan 25 èv alatt összesen 1 ember volt akivel a semmiből is világhódító körútra indultunk a kèpzelet szárnyán, csak azt tudtuk honnan indulunk, de hogy onnan milyen irányokba keveredtünk, 100x is 1000 irányba, amit a kèpzeletünk összehozott, mint ha èber álmok lettek volna, csodálatos volt, annyi mindent megèrtettünk a világból, pedig ketten indultunk, a semmiből, semmivel.

Azóta sincsen senki akinek ilyen nyitott lenne a gondolkodása, sőt azt látom hogy egyre szükebbek a látókörök. Eleinte borzasztóan fájt hogy az emberek mindegyike szemellenzővel jár, hogy a hülyesèg már fizikai fájdalmat okoz.

Megtanultam egyedül is világútra indulni, akár munka közben is, ha a figyelmem engedi. Olykor, egy egy felismerès, vagy meglepetès, az arcomon is kiül, s nem bánom hogy ha bolondnak nèznek. Mert tudom, hogy èn mèg mindig csak több leszek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. március 29. 18:51

az ilyen gondolkodásban az a jó, ha az ember mindig valamivel gazdagabban tér vissza, vagy leginkább megokosodva, szóval el kell indulni, jó lett a fejtegetésed

Perzsi.2020. március 29. 16:48

Ne hagyd abba a gondolati kalandozást. Sokan ábrándozásnak hívják, de nem is ez a lényeg. Azok az emberek, akik alkottak valami kiemelkedőt, mind álmodozók, kalandozók voltak. S lám, még is hasznára váltak a társadalomnak.

Sayuka2020. március 29. 16:47

Ilyen utakra nehéz társat találni, de nem lehetetlen, hiszen nyitva van az egész világ.

Mamamaci402020. március 29. 12:12

Nagyon jó eszmefuttatás, s én se bánom, ha bolondnak néznek...okos bolond is van... :-)