Egy gyermek imája

Egy gyermek imája

Ima száll a magas égbe,
Nagy, fekete messziségbe.
Egy pici gyermek imája,
Mi most fellegekben jára.

Karácsonykor, éjféltájban
Sírdogál ő kis ágyában.
Majd letérdel, s szépen halkan,
Imát suttog áhítattal.

Szegények az ő szülei,
Fenyőfára már nem telik,
Ezért fohászkodik nagyon,
Egy álma valóra váljon.

Se sok játék, se aranypénz,
Csak karácsonyfa kéne még.
Megbízik az Úr Jézusban,
S apró szíve nagyot dobban.

Halk csilingelés hallatszik,
Messzeségben angyal látszik.
S mire belép a nagy szobába,
A karácsonyfa már ott álla.

Roskadozik ajándéktól,
Egész család örül, táncol,
És a csoda alkalmából
Mindenki imádkozik most.

Köszönetet mondanak,
Hogy ily nagy dolgot kaphattak.
Azóta az egész család
Rendszeresen templomba jár.

Minden ember boldog lehet,
Csak szeresse a Jóistent.
Ő, ha kéred, mindent megad,
Imádkozz, és sok mindent kapsz.