Donkanyar blogja

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
A Notre Dame vízköpői egyszerre mozdultak,
kőtestükbe nyilalt nyolcszáz év fegyelem.
Mohón szaladt fel-alá lépcsőkön,
de éjfélig az utcán rekedt,
így reggelre a Szajnán hagyta ágyát,
aranyló levélereket.
Másnap félve kérdezett párokat :
Járt-e itt a tavasz ?
Hisz a virágbontó május,mit igérget,
az mégsem lehet igaz !
Párisba idén is hozott az ősz
valódi fájó szerelmet,
ha kellett adott mellé gesztenyét is,
végül üres zsákkal elment.


( 2013 december 6.-án,egy pályázathoz íródott vers. Az idézet Ady Endre : "Párisban járt az Ősz" c. verséből való )

Nem elég nekem az éjszakák csendje,
a nappalokéból is kérek !
A székek,a szekrény,s az esküvői fénykép csendjét a falon,
kedvemre,most mind hallgatni akarom !
Miután a Hideg Szobából elmegyünk sorra,
én visszatérve,tovább maradok.
Hadd reszkessenek fülemben,a régi,
reggelig tartó Károly-napok !
A mindenki kedvenc nótája,a cimbalom,
a hegedűszó,s a gyermeknek is járó karcos bor,
Ti nem mondtátok,hogy egyszer vége lesz,
hogy semmi más,mint emlék marad akkor !
Szekrényajtóm nyikorgón kinyítom,magamra csukom.
Hé Te,ott ! Már nincsen szörny a sötétben ?
Nesze,ez ! De ne fald úgy,mint régen !...
Hát Te emlékszel-e,hogyan csentünk cigarettát kabátzsebből,
s kevertük össze a kalapokat fogason ?
Csak azért,hogy egy kicsit,csak néhány perccel
minden tovább tartson ...


Másnap korán indulok,
( messzire megyek ! ).
Visszapillantómban feltünik,
s ordítva rohan utánam egy gyerek,
de én gyáván taposom a gázt,
( nagyon rég ... ) .
Mintha láttam volna már fényképen,
amint a jobb sorsot várja,
féluton valami  nyomja zsebem :
az este nálam maradt Apám hegedűgyantája.