Donkanyar blogja

Személyes
Donkanyar•  2015. április 2. 20:58

" Ahol az ösvény véget ér "

Altatóm épp kettétörtem,
szikrát vetett át,a sötéten.
( Van egy álmom : felszínre jönnék levegőért,
de fuldoklok,nylonzacskó van a számon.
Teknősként a jövőt így látom,ám vágták már le
cápaszárnyam milliárdszor levesnek,
majd löktek vissza élve,
legalább, mint tengerészt temetnek.
Végül kimentenek vízi nomádok,
ikráimból reinkarnálok,sok gyerek lesz...
Hínárvégtagjaim hullámszélben lengenek,
mind tengeri óvódák,de ha kell,hajócsavarokat fojtanak.
Csend vesz körül,vádlón roncslelkek néznek rám... Felriadok.)
Füstszárazon,üszökben,víz nélkül rágom,
( mert gyorsan kell az álom ! ),
nyelvem sasúl már és kivágott erdők nyársán,
hintanyikorgással évgyűrűkig zsibbadok tovább.
Zászlón himnusz ? Nem,nincs több tíz év.
Pálmatetőn,éjszakában kopogó eső leszek inkább.
Karbidlámpám kioltom,
évgyűrűim fakardon sötétbe lépnek.


Én nem bírom jobban versbe foglalni Nektek,
hogy a Világ,
miből fél év alatt fegyverkezik,
megvehetné Kongót,s Amazóniát.
Rio ? Majd egyszer karnevál ?
Most akarok darabot a Holdból,sötéten át !
Magasból minden kék-zöld és buján áthatolhatatlan,
én mégis elárulom Nektek,
hogy a Föld,bár végtelennek látszik,
csupán gyerektenyeremben reszket,
míg ökölbezárom.
" Bíborviskót " keresve ( ez volt a jelszavunk ),
Hófehérkével lennénk,csak ketten,
" Ahol az ösvény véget ér. "
Liánok közt,magazin lapokat indának gyúrva,
fehéren,micsoda jelenség !
Máris vele gyúrok : butorokat,egész nap, mahagónivá vissza.
Vacsorára ropogósra sült hal mindig,
vagy tapajósi halászlé,hozzá rengeteg csípőspaprika.
Csillagok telepednek mellém,sóváran.
( Olykor nyilat fognak rám,ha túl erős.)
Éjfél,templomóra kattan. ( Ruletthetem halántékán
csütörtököt mondok. Tovább élek ! )
Ma gulyásleves,darázsfészek ?
Otthoniból jóllakni,végre !
Ha enyém lenne Hófehérke,
napi két zsömlémből is All in !
És Gondwana ?
Ásítok.Esőm tompán kopog. Inkább mégis Gondwana ?
Drótketrecből leguán sziszeg a falra.
Nála mindent szabad,Hófehérke
szerelemre roppanó cseresznyeajka ... Ki van ott ?!
Vitézek,elő a fakardot !
Láncfűrésszel sötétbe vissza !
Higanyfolyó ? Aranyérvek ? Rám tör a láz ?
Torkomba újabb kininlabdacsok,mélyen. Hív a függőágy.
Megpihenek evezés közben.Háncskalapomat,
tökhéjamat tiszta vízbe mártom.
Így már jó ! Harangzúgás éjjel ?...
Kikötök tupi szellemparton.
Megáll a láncfűrészidő,utolsó évgyűrűk összefolynak.
Merre van a fatemplom ? " Vak vagyok,vak ! "
Maradj zöld pokolban, " Bíborviskó ! "






( Gondolatok a Föld Órája napján. Molnár Gáborra emlékezve. )


Donkanyar•  2015. február 26. 20:42

A Hideg Szoba

Nem elég nekem az éjszakák csendje,
a nappalokéból is kérek !
A székek,a szekrény,s az esküvői fénykép csendjét a falon,
kedvemre,most mind hallgatni akarom !
Miután a Hideg Szobából elmegyünk sorra,
én visszatérve,tovább maradok.
Hadd reszkessenek fülemben,a régi,
reggelig tartó Károly-napok !
A mindenki kedvenc nótája,a cimbalom,
a hegedűszó,s a gyermeknek is járó karcos bor,
Ti nem mondtátok,hogy egyszer vége lesz,
hogy semmi más,mint emlék marad akkor !
Szekrényajtóm nyikorgón kinyítom,magamra csukom.
Hé Te,ott ! Már nincsen szörny a sötétben ?
Nesze,ez ! De ne fald úgy,mint régen !...
Hát Te emlékszel-e,hogyan csentünk cigarettát kabátzsebből,
s kevertük össze a kalapokat fogason ?
Csak azért,hogy egy kicsit,csak néhány perccel
minden tovább tartson ...


Másnap korán indulok,
( messzire megyek ! ).
Visszapillantómban feltünik,
s ordítva rohan utánam egy gyerek,
de én gyáván taposom a gázt,
( nagyon rég ... ) .
Mintha láttam volna már fényképen,
amint a jobb sorsot várja,
féluton valami  nyomja zsebem :
az este nálam maradt Apám hegedűgyantája.