Donkanyar blogja

Altatóm épp kettétörtem,
szikrát vetett át,a sötéten.
( Van egy álmom : felszínre jönnék levegőért,
de fuldoklok,nylonzacskó van a számon.
Teknősként a jövőt így látom,ám vágták már le
cápaszárnyam milliárdszor levesnek,
majd löktek vissza élve,
legalább, mint tengerészt temetnek.
Végül kimentenek vízi nomádok,
ikráimból reinkarnálok,sok gyerek lesz...
Hínárvégtagjaim hullámszélben lengenek,
mind tengeri óvódák,de ha kell,hajócsavarokat fojtanak.
Csend vesz körül,vádlón roncslelkek néznek rám... Felriadok.)
Füstszárazon,üszökben,víz nélkül rágom,
( mert gyorsan kell az álom ! ),
nyelvem sasúl már és kivágott erdők nyársán,
hintanyikorgással évgyűrűkig zsibbadok tovább.
Zászlón himnusz ? Nem,nincs több tíz év.
Pálmatetőn,éjszakában kopogó eső leszek inkább.
Karbidlámpám kioltom,
évgyűrűim fakardon sötétbe lépnek.


Én nem bírom jobban versbe foglalni Nektek,
hogy a Világ,
miből fél év alatt fegyverkezik,
megvehetné Kongót,s Amazóniát.
Rio ? Majd egyszer karnevál ?
Most akarok darabot a Holdból,sötéten át !
Magasból minden kék-zöld és buján áthatolhatatlan,
én mégis elárulom Nektek,
hogy a Föld,bár végtelennek látszik,
csupán gyerektenyeremben reszket,
míg ökölbezárom.
" Bíborviskót " keresve ( ez volt a jelszavunk ),
Hófehérkével lennénk,csak ketten,
" Ahol az ösvény véget ér. "
Liánok közt,magazin lapokat indának gyúrva,
fehéren,micsoda jelenség !
Máris vele gyúrok : butorokat,egész nap, mahagónivá vissza.
Vacsorára ropogósra sült hal mindig,
vagy tapajósi halászlé,hozzá rengeteg csípőspaprika.
Csillagok telepednek mellém,sóváran.
( Olykor nyilat fognak rám,ha túl erős.)
Éjfél,templomóra kattan. ( Ruletthetem halántékán
csütörtököt mondok. Tovább élek ! )
Ma gulyásleves,darázsfészek ?
Otthoniból jóllakni,végre !
Ha enyém lenne Hófehérke,
napi két zsömlémből is All in !
És Gondwana ?
Ásítok.Esőm tompán kopog. Inkább mégis Gondwana ?
Drótketrecből leguán sziszeg a falra.
Nála mindent szabad,Hófehérke
szerelemre roppanó cseresznyeajka ... Ki van ott ?!
Vitézek,elő a fakardot !
Láncfűrésszel sötétbe vissza !
Higanyfolyó ? Aranyérvek ? Rám tör a láz ?
Torkomba újabb kininlabdacsok,mélyen. Hív a függőágy.
Megpihenek evezés közben.Háncskalapomat,
tökhéjamat tiszta vízbe mártom.
Így már jó ! Harangzúgás éjjel ?...
Kikötök tupi szellemparton.
Megáll a láncfűrészidő,utolsó évgyűrűk összefolynak.
Merre van a fatemplom ? " Vak vagyok,vak ! "
Maradj zöld pokolban, " Bíborviskó ! "






( Gondolatok a Föld Órája napján. Molnár Gáborra emlékezve. )