A Hideg Szoba

Nem elég nekem az éjszakák csendje,
a nappalokéból is kérek !
A székek,a szekrény,s az esküvői fénykép csendjét a falon,
kedvemre,most mind hallgatni akarom !
Miután a Hideg Szobából elmegyünk sorra,
én visszatérve,tovább maradok.
Hadd reszkessenek fülemben,a régi,
reggelig tartó Károly-napok !
A mindenki kedvenc nótája,a cimbalom,
a hegedűszó,s a gyermeknek is járó karcos bor,
Ti nem mondtátok,hogy egyszer vége lesz,
hogy semmi más,mint emlék marad akkor !
Szekrényajtóm nyikorgón kinyítom,magamra csukom.
Hé Te,ott ! Már nincsen szörny a sötétben ?
Nesze,ez ! De ne fald úgy,mint régen !...
Hát Te emlékszel-e,hogyan csentünk cigarettát kabátzsebből,
s kevertük össze a kalapokat fogason ?
Csak azért,hogy egy kicsit,csak néhány perccel
minden tovább tartson ...


Másnap korán indulok,
( messzire megyek ! ).
Visszapillantómban feltünik,
s ordítva rohan utánam egy gyerek,
de én gyáván taposom a gázt,
( nagyon rég ... ) .
Mintha láttam volna már fényképen,
amint a jobb sorsot várja,
féluton valami  nyomja zsebem :
az este nálam maradt Apám hegedűgyantája.