DonGiovanni blogja

Meghaltál drága rokonom

Kezeddel nem markolsz már

Bele az életbe mit imádtál 

Szememből könny csorog 

Ujjbegyeddel le nem törlöd már

Neked a sírban könnyű 

Itt hagytál sok gondommal 

Nincs pénzem, nincs szerelmem

Senki kivel jót beszélgethetek 

Istenem könyörgöm,  meghalt

Miért vertél meg engem ennyire???

Mit vétettem, mi bűnt ellened?

Ha majd enyhül a gyász

Talán el tudlak engedni

De amíg szívem megrepedt

Nem mondom hogy elengedlek 

Mert tudd, még most is

Szeretlek.

Nappali fény sáfrányszinű

eső áztat nyirfa ágát

Dúdolok régi dallamot

Rúmi Industáji bölcs dalát

s kibújik viola türkize

Estfelé alszik az ócska házfal

szentjánosbogár fényben

sűrű fátylak pókhálóba oltva

rejlik bennük igazgyöngyük

az este őrzi fekete éjpalástját

Oly kopár élettelen élet dudorász

átszökken a havasok fehér haván

hajnalban fénysugár kibuggyan

arcod áztasd fényfehér sugárba

s megint eső szitál nyárfa fehér oldalán

Az ég biborpalástja megremeg
emberek hófehér merev teste
holtak szeme semmibe mereng
fájdalmas gyászban ég az este

Párás levegőben tüdőmbe 

szívom a cigarettafüstöt

Vasérc hideg szervem tágul

a levegő benne feljajdul

Fénylő csillagparázs

mérgétől megszbadulva

holtan földre hull

S lassan követem én is

Tollam még ír csontfehér lapra

görcsösen szorul nikotinfoltos ujjaimba

s naplemente bíboros vörösfeketéje

vérrel írt igaz sorok sötét szemfedője

2020 február 24

Átfon a sűrű köd 
megjött az igazi Ősz 
és a szívemben is dereng 
ez a szomorkás idő 
ami nagyon lehangol 
kinézek a tájra 
messzi fákra 
ahogy hullanak 
egyre lejjebb 
falevelek 
úgy érzem 
napról napra 
unottabbnak érzem 
az egész életem 
és bárcsak felizgulnék 
jobb hangulatban lennék