DonGiovanni blogja

Lent vagyok mélyen a padlón

Belesüppedek csendesen bőrfotelem mélyébe
és csak gépelem a sorokat nehéz szívvel
mert nem tudom hogy miért mit rontottam el
de az élet kegyetlen velem és ez megvisel
talán ha majd kimegyek a városba
napfény zamatát a számba veszem
jobb lesz úgy vajon a közérzetem?
vagy maradjak itt csendben a szobában
és várjam azt ami nem jön el a csodákat?
nem tudom mit tegyek tanácstalan vagyok
lelkem mélyén a bűzös sár letapadt
és a fáradtság súlyos bilincse lehúz a földre
gyenge testem erőtlen hiába alszok s pihenek
nem jön az erő mely védjegyem volt régen
eldöntöttem azonban erőt veszek magamon
holnap kilépek a napfényre és belemegyek 

a drága gyönyörű verőfényes nyárba!
mely engem hívott és várt eddig hiába

---------------------------
Kicsit tanácstalan vagyok mert rossz most a lelkiállapotom. Ezt a verset sokáig érleltem körülbelül három napig míg ennyire kiforrotta magát! Köszönöm a kritikákat. 

Ó egy szomorúfűz áll a mocsaras tó partján
Nagyon egyedül van és törzse korhadt már
Lombjai lecsüngnek a tó moszatos tükrére
Onnan hajlong mocskos vízbe teljes széltében 


De jajj ez már túl nagy vihar gyönge törzsének
Korhadt darabokat pattant le a szél sebes örvénye
Vajon meddig képes még állni a fűz ilyen időkben?
szegény valaha gyönyörű értékes fa élete sem időtlen


És mégis áll zúgó viharok tépdelő létében rendületlen
Mert a szomorúfűz jó élni akar biztos vagyok ebben
De ha majd egyszer eljön egy nagy kegyetlen szélvész
Feladja a harcot és csöndesen kidől s a földről szétnéz


------------------------------------------


Ezt a verset sokáig érleltem magamban míg kiforrott olyan szintre hogy fel merjem tenni ide. Benne van minden szomorúságom.