Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szobám
Domos 2023. május 23. 09:07 olvasva: 49
Poros falak között gubbadok, éjszaka van már, sötét és rideg.
Bukott ablak beereszti a fagyát, és oly fárasztó. Testem küzd de elfagy az ideg
Bámulom a sarkot hátha valaki visszanéz hátha.
De nem, a magány belülről tépdesi a lelkem, darabokra húll.
Lehajolok hogy összeszedjem keserű szilánkjait
De nem megy.
Fáj mindenem a hideg összeránt a tátongó űr nem enged.
Elfojtja a szívem a sok csalódás, savként marja szét a reményt
Azt az aprót ami ott gubbad a poros lelkem helyén.
Animanongrata_2023. május 23. 09:57
Menj ki kicsit a zöldekbe, kicsit jobb lesz :)