Szabad versek egy zárt elmében

Domos•  2023. május 22. 01:02  •  olvasva: 39

Egy felvilágosult világ végtermékeként ítélkezem emberek és tettek felett, ítéletek a fejemben, fájdalom és gyalázat, a legsötétebb tintával írt gondolatok, nem önmarcangolás, sajnálat, szomorúság, egyszerűen csak űr csillagok és bolygók nélkül, végtelen, beláthatatlan tér, érdes szélű tépett foszlányok, tehetetlenség és tetvágy oltja ki egymást és ott maradok a közepén, sehová sem jutva a térben amit kirendeltek nekem. Magasra vágyom és a mélybe jutok. Ott van előttem de nem érhetem el, képességek és erő hiányában, tudom mit tennék ha... Ha minden ami utána van a markomban lenne de nincs nem volt és nem is lesz, csak a sírkövemen ami megannyi sírkő közt lesz elrejtve, benőve gazzal, gyommal, mely gyom talán a legtisztább dolog lesz ami körülvette azt a porhüvelyt melybe beleteremtettem

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2023. május 22. 11:28

a gyom egy naturális spongya lehet

Animanongrata_2023. május 22. 06:15

Kulcsra zárva önmagában vhol mindenki, jól leírtad, a változó világgal viszont nem tudunk számolni, szval bármi lehet, ne add fel te sem, a lassabb változást könnyebb is kibírni s annak igényével kezdődik minden. Ezekkel a gondolatokkal nem vagy egyedül, tudom ez sovány vigasz, hogy sok ember érzi át, az írásaid viszont nagyon jók.