Kilépek a testemből

Kilépek a testemből és kivűlről tekintek magamba nem találok senkit, üres harangok zengik lelkem zaját, nyírkos váladék csöpög csengőkön eltömíti a járatokat ahol az érzéseim kellene follyanak. Nézem magam, nem ismerem fel az alakot, annyira képlékeny változik formálódik aki holnap voltam az tegnapé. Kivűlről nézem nem akarok visszatérni, börtön talán melybe a feljebbvaló helyezett büntetésűl az összes el nem követett bűnömért, kivűlről nézem ahogy eltorzúl a kép és nélkülem is életre kel a bábú, táncol örvend hogy nem kell rabjáúl tartson majd összesik rongyként terül el a csempén, rideg, szinte egybeolvad a térrel, kivűlről nézem egyre távolodik a húskupac az összes racionalitás épelméjűség elpárolgott a bőrön keresztül, a test lebomlik és eltünik a repedésekben nem marad más csak én aki kivűlről nézem a világot, de ki is vagyok én?