Szabad gondolatok egy zárt elmében

Gondolatok
Domos•  2023. július 9. 08:54

Természet a magány tanyája

Természet a magány tanyája,
Ott gubbaszt az ágak között
S megszólal harsányan,
A nyakára vasláncot kötött.

Égi szóval madár röptén
Zengi majd a hálaének.
Gyenge lábán nehéz kötél,
Sikolyba folyó ének

Ember szemmel nehéz szóval,
Természet már összeroskad.
Gyenge ember száján sóhaj
Széttépi az álmokat.

Domos•  2023. május 23. 09:07

Szobám

Poros falak között gubbadok, éjszaka van már, sötét és rideg.

Bukott ablak beereszti a fagyát, és oly fárasztó. Testem küzd de elfagy az ideg

Bámulom a sarkot hátha valaki visszanéz hátha.

De nem, a magány belülről tépdesi a lelkem, darabokra húll.

Lehajolok hogy összeszedjem keserű szilánkjait

De nem megy.

Fáj mindenem a hideg összeránt a tátongó űr nem enged.

Elfojtja a szívem a sok csalódás, savként marja szét a reményt 

Azt az aprót ami ott gubbad a poros lelkem helyén.

Domos•  2023. május 22. 08:15

Kilépek a testemből

Kilépek a testemből és kivűlről tekintek magamba nem találok senkit, üres harangok zengik lelkem zaját, nyírkos váladék csöpög csengőkön eltömíti a járatokat ahol az érzéseim kellene follyanak. Nézem magam, nem ismerem fel az alakot, annyira képlékeny változik formálódik aki holnap voltam az tegnapé. Kivűlről nézem nem akarok visszatérni, börtön talán melybe a feljebbvaló helyezett büntetésűl az összes el nem követett bűnömért, kivűlről nézem ahogy eltorzúl a kép és nélkülem is életre kel a bábú, táncol örvend hogy nem kell rabjáúl tartson majd összesik rongyként terül el a csempén, rideg, szinte egybeolvad a térrel, kivűlről nézem egyre távolodik a húskupac az összes racionalitás épelméjűség elpárolgott a bőrön keresztül, a test lebomlik és eltünik a repedésekben nem marad más csak én aki kivűlről nézem a világot, de ki is vagyok én?

Domos•  2023. május 22. 01:02

Szabad versek egy zárt elmében

Egy felvilágosult világ végtermékeként ítélkezem emberek és tettek felett, ítéletek a fejemben, fájdalom és gyalázat, a legsötétebb tintával írt gondolatok, nem önmarcangolás, sajnálat, szomorúság, egyszerűen csak űr csillagok és bolygók nélkül, végtelen, beláthatatlan tér, érdes szélű tépett foszlányok, tehetetlenség és tetvágy oltja ki egymást és ott maradok a közepén, sehová sem jutva a térben amit kirendeltek nekem. Magasra vágyom és a mélybe jutok. Ott van előttem de nem érhetem el, képességek és erő hiányában, tudom mit tennék ha... Ha minden ami utána van a markomban lenne de nincs nem volt és nem is lesz, csak a sírkövemen ami megannyi sírkő közt lesz elrejtve, benőve gazzal, gyommal, mely gyom talán a legtisztább dolog lesz ami körülvette azt a porhüvelyt melybe beleteremtettem

Domos•  2023. május 19. 09:41

Árnyékod köntöse a sötétnek...

Árnyékod köntöse a sötétnek,

Árnyékod éjszaka felébred.

Szemembe néz, rámtekint

S az éj szemével rám kacsint.

Lágy sziluettet lejt,

Minden mozdulat titkot rejt.

Szemeidnek ragyogása,

Álmaimnak villanása.