Doki66 blogja
Különös csend
Érkezésed mihez hasonlítsam,
ha párja nincs a varázsnak?
A vadak gyilkos szeme -
mint fény a sötétbe vájnak,
hogy törjön meg köztünk végre,
a kietlen mégis hosszú csend
karmod még néha felém nyúl,
találgatom a szót,hogy mit jelent?
Útszéli ajtók csukódnak nyílnak,
de szabadabban közelít a vér,
és csókja pattog a bogaraknak
elfogy minden út,és menedék
szemek bódulatban alszanak,
s a hosszú csend lába tovább lép!
Karácsony az István kórházban
Hívott a kórság nagy mezője
karácsonykor nyög bennem a lélek,
alig van álmom,reszkető alvásom,
bús örömömben az ünneptől félek!
Rohantam száz út között esztelen
szép kínok árváit balgán kerestem,
minden földi jótevőmet ide hívtam,
de kór előtt mégis össze estem.
Karácsonykor minden utam elfogyott,
pedig kedvem támadt imádni Jézusokat
szólok csöndben – el ne hagyd magad -
mert szeretem életem tetején a gesztusokat
gyötört testemben dalra kel a vér
ünnepi hangulatba békétlen esek,
vén templomom alleluját ragyog:-
Szent István kórházban mit keresek?
Ó Szent Karácsony kínok estéje
bolond szívem most sírva játssza el,
a „Csendes éj” szótlan kínos nászát
romlott gerinccel vidám gyötrelemmel..
Jaj nyugtalan szent éjszaka megint,
rossz gerincem nyilai felém kacagnak,
békés kedvem a kín vadul szétverte,
legszebb ölelését a Karácsonynak!
Bús karácsony az István Kórházban
rossz gerincemben hangyák vihognak,
meghaltak mind az ünnepi ideálok
éles nyavalyák fuvalma vacognak..
Romlott gerincem vonszolja a keresztet
mintha maradt még egy cseppnyi lángom
megint sötét mámort zeng az ének,
de új Lédákkal táncba menni vágyom!
Hideg sötét éj van fekszem a kórházban
mégis kergetek ifjú reményeket ,
odakint hideg tél – szívemben láz van,
december megint hozott egy síró éneket!
Ó Szent Karácsony békémnek estéje
bolond szívem most álmom játssza el,
a „Csendes éj” mosolygó szép nászát
javuló gerinccel,csendes küzdelemmel!
2012.12 25 István Kórház
Epitáfium
Nem mondhatom,hogy szépen éltem,
-- de szép volt az életem--
Jóslat
Megjósolták,hogy (egy) nap hevesen
fogom szeretni azt aki kegyesen
egyengeti útját a ritka gyönyörnek,
hol parázna gondolatok gyötörnek.
Megjósolták,hogy óvatlan pillanatban
fekszem buja kéjben mozdulatlan
csak a forró vágyak parázslanak,
és önmagát emészti a gondolatnak.
Megjósolták, árván tehetetlen nézek
él félhomályban zúg,szorong a lélek,
ha lidércek szállnak beteg lelkére,
őszinte jóslatom,hogy visszatér-e?
Megjósolták,ha sötét álarcot viselnék
könyvet olvasva ébreszt föl az emlék,
ragyog minden álomképnél szebben,
múltamat szépítem sötétséggel szemben.
Bús lelkem rejtekén a tiszta szavakat
úgy dédelgetem,mint hideg nyarakat,
mámor füstölög szememben mint láz,
és lidérces szívünket csókolja a varázs.
Üdvözöllek!
Üdvözöllek az oldalon..Szívesen látlak,máskor is..Van borom söröm és áfonyás pálinkám..Szolgáld ki magad,amíg olvasod a versemet...