Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Akik már nincsenek
Doki66• 2020. november 2. 12:49 • olvasva: 154
Száműző Isten zengése a fülnek,
az élet sói arcomon kiülnek, -
régi mosolyom örökre elapad,
friss virágok szegélyzik utamat.
Keresztek alatt könnyet ejt a lélek,
szenteltgyertyám, áldást osztó ének.
Imádság maradsz örökre bennem,
tömjénfüst kísér fegyelmezetten.
Millió ölelés, játéka fogva tart, -
használt levegő hozta el a vihart.
Útravaló ének, - kedves emlékül,
csillagok fénye szerteszét végül,
szegény a sorsát be sem töltötte,
nem maradsz e földön elfeledve,
- feledni kell, de egymást soha, -
hiába az Éden, sokszor mostoha.
Szavak mentén lassan elenyészek,
- magára hagy az idő, és a lélek,
kész a leltár, de elfogyott napom,
új temetés egész hangulatom.
Mikijozsa2023. március 19. 10:17
ámen
erika51852023. március 19. 09:49
Gyász, fájdalom,elmúlás,emlék.
Szívvel olvastam !
Gratulálok !
Erika
Napsugar06072021. augusztus 22. 14:48
Fájdalmas, megrázó emlékvers.
Doki662020. november 9. 20:28
Köszönöm, hogy olvastatok....Doki
Filemon2020. november 9. 12:28
Szomorù
Mikijozsa2020. november 9. 12:11
gratula a vershez
TURIKARI682020. november 8. 22:06
Gratulálok versedhez
Doki662020. november 5. 16:35
Köszönöm szépen, köszönöm, köszönöm....
Barátsággal,
Doki
Törölt tag2020. november 3. 09:11
Törölt hozzászólás.
Doki662020. november 2. 15:52
Kedves Rozella!
Köszönöm szépen az éles látásod...
Barátsággal,
Doki
Rozella2020. november 2. 14:23
Mi dolga van egy versnek..? Talán csak annyi, hogy hasson. "szavak mentén " haladva az írója, ha egyszer majd elenyész, a verse visszahozza, talán egy hangulat erejéig, talán sokkal tovább... "hiába, az Éden sokszor mostoha" - ezt én is így látom, köszönöm ezt a verset kedves Doki!