Doki66 blogja

Doki66•  2016. május 4. 17:58

Dühöngő halmazat

Dühöngő halmazat

 

Adós maradok lágy igékkel,

lásd, múltamon tipor a jelen,

de letörlesztem aggyal, vérrel,

törj különb célokra szellemem.

Könnyebb az időt eltékozolni,

gyengéden szított zavaros tervvel,

mely bölcsőmtől a sírig látni tanít,

sebes szavakkal, lantos sereggel.

Finom erekben új ritmushiány,

mint véres történelmi kartell,

parancsa hajtott, virtus-kaland után,

gyáva fajokat, szó nélkül a tenger.

 

Forró szövetekben az áramlás,

nyugtalan fénye meg sem rezzen,

amit az istenek sorsomba zártak,

vadóc tűz, mely elpusztíthat engem.

Ideje a rontást nemesre cserélned,

versem a rímek kosarába hull, -

magadnak játszol, nem az égieknek,

mert helóták magyar forradalma dúl.

 

Ne félj! Túl jutsz kudarcod évein,

szétfröccsen a dühöngő halmazat,

mert a történelem embervérrel ír,

de én a versekből építek tűzfalat.

 

Doki66•  2015. október 22. 02:07

Egy marék szerenád

Egy marék szerenád

                              

                        

Ködölt szívem beteg szivárványa,

színleli magam, és mások életét,

ne hasonlíts többé a semmire,

felissza a nap, a lázas föld szívét.

Mályvák bársonyán felnőtt lehelet,

magányom csöndjéből inhalálok,

mert szétszakad a feszült mennyezet,

amíg egyetlen lényeghez kiáltok.

A világ csendje holnap meglazul,

mivel a létezésben sosem hittem,

bozót hasában felhő domborul,

sötét nappalokba keveredtem.

 

Önmagam ellen fontam az ostort,

és csordogáltak egykedvű napok,

fehér jelmezem lávája kitörhet,

amíg testem kortyolja a napot.

Kéjes kíváncsiság fúrta oldalam,

nem éreztem mást, csak sarki hideget,

szűk szoba vagyok, felfordult világ,

az éjszaka szélén vágyam lépeget.

 

Falánk szivárvány még késni látszik,

marék bizonytalanság ha maradt,

lencséjét tartom vaksi szemed elé,

hogy jelmezekben érzékeld a sugarat…

 

Doki66•  2013. február 8. 22:40

aki mindig mást érez

nem bánkódom ha elhagysz

a napot szürkére festem

te sem bánkódj ha elhagylak

egy tisztább fennsíkot kerestem

minden pillanat kettészakadt

tűnő emlékedbe menekülök

megfertőzött nappá válik

az újjászületés mellyel szembesülök

feszes vágyak dédelgetnek

de megvilágosult a jövő elménk

megszöktek belőlünk az évszakok

ostorcsapásokra térdepelnénk

millió hervadt ölelésed

mint csendes zajok bennem

lángra lobbannak még könnyeid

szelíd nyárfák harca közben

kivetkőzött lelkünk simogatjuk

aszott igéinkre gondolat permetez

és boszorkánytestét ringatjuk

amíg tátott újjal vágyat érez

 

 

Doki66•  2013. február 1. 01:02

Poros billentyüzet

Poros gép előtt gubbasztok kedvtelen

bús akaratom égbevert harapós

sovány gondolatom szédülten támolyog

és pórusaim füstölög mint kanóc

száz métely aranyfejű kalász virágzik

száraz fölösleget színig lesöpröm

hogy végül beleférjen feszes kiáltásom

egyetlen csepp folt se maradjon a bőrön 

mert nem dübörög az Agy most hallgat

tovatűnt derengés villódzik - arany ékek

időtlen alkony foszló percei dorombol

és gyönge gyertyák fényében visszanézek!

 

Megmaradok gyönyörnek testté lett szavakban

bolond kedvemtől ne várjatok táncot

szakadjatok ki igéim az észfagyasztó világból

lekaparva arcunkról a megkövült zománcot

szemem ízlete  csak önmagát csobogja

mi ez a süppedés egy szál magamban

de mindenhol a fenn és a lenn határol

és magányom megosztom föltépett szavakkal!

 

Poros billentyűzeten szavak nyüzsögnek

vágyak terhek robognak át az éjszakákon

külön egekből lezuhant békét remélek

s a magány maszkjában külön fölmagaslom!

 

 

Doki66•  2013. január 26. 14:07

Verstelen vándor

A tollam beleszagolt a versbe

kezem is fölkészült látszólag

hamut hintek kopasz fejemre

mert a szolgaság váratlan tüze támad

langyos szél bontogatja szárnyát

száll a vers rejtelmes érvekkel teli

testem a pokol felhői közt tanul

és óriás kezekkel arcomat tépdesi

hol a lét s az élet porzik fehéren

nyomai a hóban rád mosolyognak

torkokban ásítozó megbujt sorok

kék tükörben mind kirojtosodnak

dülledt szemekkel sem vesznek észre

minden vonala kiválik utamon

vagy azt látja csupán mi a semmibe rejlik

hamisított mását keresem kutatom

tiszta fejjel érkezem egyre közelebb

verstelen vándorai a sietős időnek

tenyerembe gyűjtöm az őszi harmatot

melyben egybeolvad illata a Földnek!

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom