Docendo discimus

Itt van az átkozott kilencedike,

Nem kellett volna tudjam,

Mi történ - ott - akkor este,

Szemem, hogyan hunyhatnám le?

Elhittem, hogy az út szebb lesz,

De nem lett semmi sem szebb,

Itt vagyok a süllyesztőben elveszve,

Csak a gondolatok kavarognak bennem.

Itt csak egy kép vagyok,
Egy olyan albumban ragyogok,

Ahol nem kellene rég lennem,

Nem hiszem, hogy eleget tettem.

El nem érhetem, amire vágyom,

Az tiltott gyümölcs, csak vágyott,

Igen, én már látom;

A világ elborult,

Nincsen benne semmi,

Senki nem mondja: halleluja,

Állunk a parton

Várjuk, hogy az úton

Majd jobb világba jutunk.

Sajnos az élet:

Kegyetlen és kemény!

Nem engedi, hogy

A gyenge nyerjen az erős felett.

Itt állunk, semmit se látunk,

A fű zölden ragyog

És a túl parton;

Minden fehér, a köd felszáll,

A lélek útja megáll,

Szerettünk, de ide jutunk,

És egy új útra indulunk...

Tatabánya
2021-04-09

Indul az út, hogy merre,
Azt ki mondja meg?
Valaki fentről az égből?
Vagy a lenti sötétségből?

Esetleg, ott benned van elrejtve,
Az elme, ami elmondja, hogy: merre?
Menj, ha úgy kívánja tested,
Amíg élsz, addig tedd meg!

A sorsot irányítod, ő meg téged,
A helyesnek vélt útról, ne térj el!
Tudom, térkép hozzá nincsen,
Csak azok a kifinomult érzékek.

Érezni kell, hisz ez az alapja mindennek,
Az érzelmek által élsz, és veszel el,
Az útnak hit, portól mocskos végtelenben,
Amit Isten és Ördög csak így hív: élet.

2020-04-29
Komárom

Legyen úgy, ahogy lennie kell,
Tegyük meg, mert meg kell,
Hidd el, a világ így lesz:
Csak nekünk kerek!

Kelj fel, ne aludj,
Járd az utat, úttalan,
S találd meg azt ami rád vár,
Így talál meg a boldogság.

Tudom az élet néha lenyom,
S nem látod ragyogni a Napot,
A csillagok csak emlékképpé válnak,
Az utadat végig kell járjad.

Nem is értem, mik ezek a sorok?
Hajnal van, a munkában vagyok,
A gondolatom most mégis odahúz,
Ahol az érzésem el sose múlt.

2020-04-29
Komárom

Gondoltad volna, hogy élünk?
Az évszakokon egyszer végig érünk.
A tavaszra nem emlékszünk,
Talán a nyárra, mikor az őszbe lépünk.

Oh és a tél, hogy elszalad alattunk,
Csak a testünk, ami elévül,
A lelkünk szabadon tova száll felettünk,
S a tél után ismét itt a tavaszunk.

Vagy nem, ezt senki sem tudja biztosan.
Elhalad felettünk az éltető iszonyat,
Új reményeket adunk az egy élő Földnek,
S legyen szebb az utánunk jövőknek.

Gondoltad volna? A világ halad!
Csak előre, hisz elmúlt a pirkadat.
Az álmok mindig körbe fognak venni,
S van mindig dolog, amiért megéri lenni.

2020-02-14
Komárom

Mikor az idő szebb lesz,
Akkor érezzük az életet.
Mikor éljünk, ha nem most?
Mitől lesz szebb e kor?

Csak úgy állunk, nem történik semmi,
A szél a felhőket messzire elviszi,
Maradnak utána a kopott rögök,
Csak úgy állunk, s itt az utánunk jövők.

Mit hoz az új év, az új remény?
Keressük azt, amit nem értünk még?
Keressük a választ a kérdésünkre:
Vajon a boldogságot megleljük e?

Csak úgy élünk, ahogyan lehet,
Tesszük a dolgunkat, megyünk előre,
Csak úgy, mint a múló évszakok,
Változunk. S befejzzük, mint lélek és por.

2020. 02 13.
Komárom