Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kegyelem
Dobos_J 2008. július 2. 18:42
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
narnia2009. október 1. 11:27
http://www.youtube.com/watch?v=wWBuFMxTM sE
kedvelem ezt a versét .... már magam is idéztem, bár híven magamhoz ...így, hangosan
bár igaz, ahogy olvassuk van hogy többet ad
köszönöm
Marie_Marel2009. március 5. 22:07
Kedves Józsi! De jó, hogy idehoztad ezt a verset! Köszönöm, hogy olvashattam.
Várom...