Hol van már a szendeséged.

Dobos_J•  2015. október 27. 20:52





Hol van már a szendeséged
Édes drága kedvesem.
Tovatűnt, mint éji álom
S ez lett az én végzetem.


Amikor leszáll az este
Téged újra fűt a vágy
Halkan szólsz, de tudom jól hogy,
Nincs menekvés; vár az ágy.


Így vívjuk az ágy-csatákat
Amíg jő a pirkadat,
S csak akkor adsz kegyelmet, ha
Bennem szusz már nem marad.


Reggel mikor felébredve
Kezem, lábam megremeg,
Csak azt kérdem önmagamtól:
- Mért nem lettem szerzetes?


Ám amikor, néhanapján
Benned a tűz nem lobog.
Alig várom, hogy szólj halkan:
- Várlak bent az ágyamon!


Maradj ilyen mindörökre
Ez a vágyam semmi más
És amíg erővel bírom,
Megvívunk sok száz csatát. 


( kb öt éve de lehet , hogy még régebben került

fel ez a vers a főoldalra és most törölték mert erotikus

:-) )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom