Hol van már a szendeséged.

Hol van már a szendeséged
Édes drága kedvesem.
Tovatűnt, mint éji álom
S ez lett az én végzetem.


Amikor leszáll az este
Téged újra fűt a vágy
Halkan szólsz, de tudom jól hogy,
Nincs menekvés; vár az ágy.


Így vívjuk az ágy-csatákat
Amíg jő a pirkadat,
S csak akkor adsz kegyelmet, ha
Bennem szusz már nem marad.


Reggel mikor felébredve
Kezem, lábam megremeg,
Csak azt kérdem önmagamtól:
- Mért nem lettem szerzetes?


Ám amikor, néhanapján
Benned a tűz nem lobog.
Alig várom, hogy szólj halkan:
- Várlak bent az ágyamon!


Maradj ilyen mindörökre
Ez a vágyam semmi más
És amíg erővel bírom,
Megvívunk sok száz csatát. 


( kb öt éve de lehet , hogy még régebben került

fel ez a vers a főoldalra és most törölték mert erotikus

:-) )