Dobos József blogja

Dobos_J•  2015. október 27. 20:52

Hol van már a szendeséged.





Hol van már a szendeséged
Édes drága kedvesem.
Tovatűnt, mint éji álom
S ez lett az én végzetem.


Amikor leszáll az este
Téged újra fűt a vágy
Halkan szólsz, de tudom jól hogy,
Nincs menekvés; vár az ágy.


Így vívjuk az ágy-csatákat
Amíg jő a pirkadat,
S csak akkor adsz kegyelmet, ha
Bennem szusz már nem marad.


Reggel mikor felébredve
Kezem, lábam megremeg,
Csak azt kérdem önmagamtól:
- Mért nem lettem szerzetes?


Ám amikor, néhanapján
Benned a tűz nem lobog.
Alig várom, hogy szólj halkan:
- Várlak bent az ágyamon!


Maradj ilyen mindörökre
Ez a vágyam semmi más
És amíg erővel bírom,
Megvívunk sok száz csatát. 


( kb öt éve de lehet , hogy még régebben került

fel ez a vers a főoldalra és most törölték mert erotikus

:-) )

Dobos_J•  2008. július 2. 18:42

Kegyelem


 

 Reményik Sándor: Kegyelem

 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Dobos_J•  2008. június 29. 08:09

Kábítószer

Kábítószer, amit te adsz nekem.

Ahogy játszol forró testemen.

Ha rád gondolok újra fűt a vágy

S a lelkem, egy újabb adagért kiált.

Dobos_J•  2008. június 4. 17:33

Nem, nem, soha!

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922 első fele)

Dobos_J•  2008. május 18. 10:17

A költészetről

Reményik Sándor: Megalvad a kőre kiontott vér

Tanács költőknek

Megalvad a kőre kiontott vér,
S az éjszakába kitett láng kihűl:
Ne taszítsd balgán a világba ki,
Ami tied csak, tied egyedül.

Mezítlenül a lelkedet ne add!
Inkább takarja súlyos vas tagod,
Kísérje fegyverzörgés lépteid'
És öles árnyék baljós alakod.

Ne bontsd ki szíved féltett szálait,
Mint Te, ki látja úgy a lelkedet?
Azt mondd, mi sokak sorsával közös.
A többi Istené - és a tied.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom