Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Apám
Diacska 2015. február 16. 02:09
Apámba beleroskadtak az évek.
Homlokán a gondok feketék,
fehérek. Belőlük lomha semmiséget
farag, s rám hányja forgácsait, mi napvégén
megmarad. Apám a világnak vígnélküli
senki. Pedig resti-vitéz, katona, s férj is
tudott lenni. Csöndes utak komor, őszülő
árnyéka, ki úgy jár-kel a kertben, mintha tavaszt
várna. Apám homlokán búzamezők
lengnek. Fölötte ágyat vet Isten pár
fellegnek. S Ő álmodik: szebbet, mint az
élet. Szebbet és jobbat, mint bárkitől kérhet.
Diacska2015. február 16. 20:05
Köszönöm! :)
Törölt tag2015. február 16. 16:48
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2015. február 16. 11:30
Gyönyörű lett, remekbe szabtad.
"...Apám a világnak vígnélküli
senki. Pedig resti-vitéz, katona, s férj is
tudott lenni...." ez különösen tetszett, de végig nagyon erős.
Diacska2015. február 16. 11:11
Köszönöm :)
Törölt tag2015. február 16. 10:08
Törölt hozzászólás.
skary2015. február 16. 05:40
classs