Apám

Diacska•  2015. február 16. 02:09

Apámba beleroskadtak az évek.

Homlokán a gondok feketék,

fehérek. Belőlük lomha semmiséget

farag, s rám hányja forgácsait, mi napvégén

megmarad. Apám a világnak vígnélküli

senki. Pedig resti-vitéz, katona, s férj is

tudott lenni. Csöndes utak komor, őszülő

árnyéka, ki úgy jár-kel a kertben, mintha tavaszt

várna. Apám homlokán búzamezők

lengnek. Fölötte ágyat vet Isten pár

fellegnek. S Ő álmodik: szebbet, mint az

élet. Szebbet és jobbat, mint bárkitől kérhet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Diacska2015. február 16. 20:05

Köszönöm! :)

Törölt tag2015. február 16. 16:48

Törölt hozzászólás.

Molnar-Jolan2015. február 16. 11:30

Gyönyörű lett, remekbe szabtad.
"...Apám a világnak vígnélküli

senki. Pedig resti-vitéz, katona, s férj is

tudott lenni...." ez különösen tetszett, de végig nagyon erős.

Diacska2015. február 16. 11:11

Köszönöm :)

Törölt tag2015. február 16. 10:08

Törölt hozzászólás.

skary2015. február 16. 05:40

classs