Derzsi Pál blogja

ma nem írok, juszt sem,
verset ugyanvalóst semmiképpen.
a függöny ráncaira annyira rátapadt a kint.
borostás ég billentyűzetig nyomott fellegében
kaparászok az "egzit" felé, reménytelen,
képernyő bambul, az is csüggedten tekint.
aludnék inkább, de az se megy, piszkál
a nyűg idő, s hogy ugyan most mit tehet
mögöttesemben a világ, s a buksijában
mire jutott a sűrűn változó tavasz-tervezet.
mondom, semmit nem írok ma,
egy ványadt, nyúlfarknyi pisszenést sem,
csak álmom birizgál, nyaggat, ha rárévedek,
kert alján csacska patak húz ezerránc-csobogást,
mire a füzek najádos táncba kezdenek,
fölfut a pázsit a grádicsig, ott piheg kicsit,
aztán tör tovább, föl, a bokoraljakon át,
s aszúi fölé mindenütt zöld pírt szabadít,
ameddig hunyt szemek mögül a lélek ellát.
mondom, de már nem is kellene,
nem írok, csak érzem, szunnyadó erekbe
miként áramlik be Őrhegy dombhullámain a dal,
hallom a borsikák győztes bogyó-dallamát...
ma nem írok, szunnyad a penna, kalamáris,
jó így, lehunyt pillákkal csak ringani,
s félbehagyni a dőre alkotást.

Székelykeresztúr, 2020. február 27.

Tudod, a szerelmünk
virágtánc, szálló pitypangcsillag
a mi szerelmünk...

bohóka szivárvány,
napnak s homálynak kusza ébredése,
kaszált fű dőlése, hangja, illata,
ne kelljen élnünk vacogva-félve...

 a jegenyék bontott sorfala
zúdulta, verte szikár sztakkátóit
csak jártuk, kijártuk,
csattant sziporkák csillagsarka,
szétröpült mindenki, minden,
akarta, nem akarta...

csak jártuk, ó, önfeledt virágok
hajlódó kísértet-tánca,
evilági már nem, csak gyönyörű,
csak játék egy dühödt végtelennel:
testünk lobogó késként járta ...

Tudod, a mi szerelmünk
tánc volt,és pitypang ,
kérészi kényszer, tűzhalál,
és fák  torzóivá lettünk,
a ránk tört alkony kifakult vázán
ma már
csontujjakkal a csend komponál...

Babóka ül
csendet kortyol…
az este ráncos vén-öreg lesz
álmot füstöl a gyertya lángja
asztalon ősz homály
megül …
kondul üresen kinn a kanta
az udvar fényes oldalán hever
tuják közt elkószált szél habargat
ezüstöt ont az égi ler
alant a föld dohogja hamvát
s elszenderül
fent csillagok születnek
az éj
az éj csak úgy szakad körül...

dödjött dadi bodáj
udám edd dödjött dadi
etött bejéje a bojba
báj nem vojt dödjött méd
amitoj döjmödött döjmödött
ó bodáj ó tödén tödén bodáj
jett dödjött dadi bodáj
játtam a táján csutojt
amitőj möddadadt tejföjött
a csedde tidömböjödött
dadi jött attój a bodáj
tjistájcsutojtój udám
bejehúdzsta bizson a csedde
s a bojba dödjötten bejetöjtözsött