Éjsötétke és a hét tapló
EgyébÉJSÖTÉTKE ÉS A HÉT TAPLÓ 02.- Az izmos lovászfiú
HÓPIHE
Én inkább vágyaim megélem,
Mintsem hervadnék,akár a mimóza.
Hidd el, lenne mit mesélnem,
Az illemkódex összes lapja pirulna.
Tudom,nagyon meglepő,
Jövetelemnek a lovászfiú célja,
Az a srác csupa izom és erő…
Átszoríthatna karjának acélja!
Bocsi,a Képzelet rakoncátlan,
És lenyúlta fejemben a teret.
Csitulj, csitulj kérlek vágyam!
Szóval szeretne beszélni veled.
HÓFEHÉRKE
Teljesítsem óhaját parasztlegénynek
Királynő létemre?
Játsszak vele papás-mamást esetleg?
Fektessem a térdemre?
Persze nem vagyok pökhendi,
Ki nem áll szóba a pórnéppel,
Na de négyszemközt beszélni,
Egy macsó parasztlegénnyel?!
HÓPIHE
Hasonlókat én is említettem,
De azt mondta nagyon fontos.
Nyugi,ott leszek a közeledben,
Ha ne tán közben fogdos.
HÓFEHÉRKE
Na és végbe, hogyan menne?
Talán idejön a budoáromba?
HÓPIHE
Hát az etikailag bizony lenne
Egy „cseppecskét” otromba.
„Habár egy hármas parti
Nem lehet más, csak tuti,
Én nem tudnék várni,
Lekerülne jó hamar a bugyi."
MESÉLŐ
Így merengett Hópihe
Az Álmok kapujában ülve,
Titkát nem sejtheti senki se,
Biztosan elkerülnék érte.
HÓFEHÉRKE
De elgondolkodtál léány.
Elárulnád min töröd a fejed?
HÓPIHE
Ó hát mért is lenne talány?
Máris szavakba öntöm neked.
Azon törtem egyre fejem,
Hol találkozhatnál a legénnyel?
S a pacik által lakott helyen
Nem látna senki sem jó eséllyel.
HÓFEHÉRKE
Na jó, essünk túl rajta,
Majd közben simogatom a Pejkót,
Meghívom pár tenyér zabra,
Amíg hallgatom a paraszt csávót.