ÉJSÖTÉTKE ÉS A HÉT TAPLÓ 02.- Az izmos lovászfiú

 

HÓPIHE

Én inkább vágyaim megélem,

Mintsem hervadnék,akár a mimóza.

Hidd el, lenne mit mesélnem,

Az illemkódex összes lapja pirulna.

Tudom,nagyon meglepő,

Jövetelemnek a lovászfiú célja,

Az a srác csupa izom és erő…

Átszoríthatna karjának acélja!

Bocsi,a Képzelet rakoncátlan,

És lenyúlta fejemben a teret.

Csitulj, csitulj kérlek vágyam!

Szóval szeretne beszélni veled.

HÓFEHÉRKE

Teljesítsem óhaját parasztlegénynek

Királynő létemre?

Játsszak vele papás-mamást esetleg?

Fektessem a térdemre?

Persze nem vagyok pökhendi,

Ki nem áll szóba a pórnéppel,

Na de négyszemközt beszélni,

Egy macsó parasztlegénnyel?!

HÓPIHE

Hasonlókat én is említettem,

De azt mondta nagyon fontos.

Nyugi,ott leszek a közeledben,

Ha ne tán közben fogdos.

HÓFEHÉRKE

Na és végbe, hogyan menne?

Talán idejön a budoáromba?

HÓPIHE

Hát az etikailag bizony lenne

Egy „cseppecskét” otromba.

„Habár egy hármas parti

Nem lehet más, csak tuti,

Én nem tudnék várni,

Lekerülne jó hamar a bugyi."

MESÉLŐ

Így merengett Hópihe

Az Álmok kapujában ülve,

Titkát nem sejtheti senki se,

Biztosan elkerülnék érte.

HÓFEHÉRKE

De elgondolkodtál léány.

Elárulnád min töröd a fejed?

HÓPIHE

Ó hát mért is lenne talány?

Máris szavakba öntöm neked.

Azon törtem egyre fejem,

Hol találkozhatnál a legénnyel?

S a pacik által lakott helyen

Nem látna senki sem jó eséllyel.

HÓFEHÉRKE

Na jó, essünk túl rajta,

Majd közben simogatom a Pejkót,

Meghívom pár tenyér zabra,

Amíg hallgatom a paraszt csávót.