Éjsötétke és a hét tapló
ÉJSÖTÉTKE ÉS A HÉT TAPLÓ 02.- Az izmos lovászfiú
HÓPIHE
Én inkább vágyaim megélem,
Mintsem hervadnék,akár a mimóza.
Hidd el, lenne mit mesélnem,
Az illemkódex összes lapja pirulna.
Tudom,nagyon meglepő,
Jövetelemnek a lovászfiú célja,
Az a srác csupa izom és erő…
Átszoríthatna karjának acélja!
Bocsi,a Képzelet rakoncátlan,
És lenyúlta fejemben a teret.
Csitulj, csitulj kérlek vágyam!
Szóval szeretne beszélni veled.
HÓFEHÉRKE
Teljesítsem óhaját parasztlegénynek
Királynő létemre?
Játsszak vele papás-mamást esetleg?
Fektessem a térdemre?
Persze nem vagyok pökhendi,
Ki nem áll szóba a pórnéppel,
Na de négyszemközt beszélni,
Egy macsó parasztlegénnyel?!
HÓPIHE
Hasonlókat én is említettem,
De azt mondta nagyon fontos.
Nyugi,ott leszek a közeledben,
Ha ne tán közben fogdos.
HÓFEHÉRKE
Na és végbe, hogyan menne?
Talán idejön a budoáromba?
HÓPIHE
Hát az etikailag bizony lenne
Egy „cseppecskét” otromba.
„Habár egy hármas parti
Nem lehet más, csak tuti,
Én nem tudnék várni,
Lekerülne jó hamar a bugyi."
MESÉLŐ
Így merengett Hópihe
Az Álmok kapujában ülve,
Titkát nem sejtheti senki se,
Biztosan elkerülnék érte.
HÓFEHÉRKE
De elgondolkodtál léány.
Elárulnád min töröd a fejed?
HÓPIHE
Ó hát mért is lenne talány?
Máris szavakba öntöm neked.
Azon törtem egyre fejem,
Hol találkozhatnál a legénnyel?
S a pacik által lakott helyen
Nem látna senki sem jó eséllyel.
HÓFEHÉRKE
Na jó, essünk túl rajta,
Majd közben simogatom a Pejkót,
Meghívom pár tenyér zabra,
Amíg hallgatom a paraszt csávót.
ÉJSÖTÉTKE ÉS A HÉT TAPLÓ 01.-Mesebeli alkoholista
Írta:Kerékgyártó Dénes
MESÉLŐ
A hazug szó egyre csak tarolna,
Ha zsákba varrnák az igazságot.
Ez a történet keveri-kutyulja,
A mesék világát és a valóságot.
Béla királyfi és Hófehérke
Boldogan élt már egy éve….
Na jó, a kamuzást tegyük félre.
Sötét valóság.. Lépj a fényre!
Hát bizony Bélával gondok voltak
Már kezdettől fogva,
S ahogy a hónapok teltek-múltak,
Csak bővült ez a lista.
A legfőbb bajt okozója,
Hogy a vörösbort literszám itta,
Egyre ázott agya, torka,
Így lett mesebeli alkoholista.
Általában nem pezsdíti a vágyat
Egy bortól bűzlő, támolygó királyfi,
Hófehérke így aludni használta az ágyat,
Bár mást is szeretett volna csinálni.
Sok asszony az urát haza
Minimum kloffolófával várta volna,
De ő nem tett ilyet soha,
Róla lett mintázva a Békesség szobra.
Még magát hibáztatta, hogy férje
A pohár fenekére vetett szemet.
A Vágy hintaján rálépett a fékre,
Pedig hát ő száguldani szeret.
HÓPIHE
Ezt felejtsd el gyorsan!
MESÉLŐ
Hordta le társalkodónője.
HÓPIHE
Egy hónapja nem volt józan.
Örüljön,ha a lámpa vált zöldre.
HÓFEHÉRKE
Szeretném boldoggá tenni,
Hiszen ez az asszony jussa.
Bujaságból leckét venni,
Többé ne szavazzon a borra.
HÓPIHE
Ó, az izmos lovászfiú...
Megtaníthatna sok mindenre.
Testem felkiáltott,”Húú”,
Mikor megszólított tegnap este.
HÓFEHÉRKE
Nem csalnám uram senkivel,
Herceg sem jöhetne szóba,
Azt javaslom te is felejtsd el,
Istállószagú lehet a csókja.
HÓPIHE
Érkezett narancsos tic-tac a jövőből
Az éles eszű feltalálónak hála,
Mikor a találmányról beszélt először,
Még a szám is maradt tátva.
Kitárul előttünk a jövő kapuja…
Ez már csoda a javából!
Az embernek égnek áll a haja,
A varázsló végre varázsol.
Sajnos átmenni fél percre lehet,
És mindössze csak hetente.
HÓFEHÉRKE
Telhetetlenség, ember a neved,
S várat épít a szívedre.