Denise blogja

Szerelem
Den•  2019. január 10. 09:37

A Szomorúfűz..

Mint magányos,

lefelé hajló fűzfa ága.

Kinek hajtásai oly élénkek.

Leveleid zöldben fénylő bontása,

szememben,

legszebben simuló térképed.


Miért sírnak cseppenként

a harmat által ölelt tavon,

mely közt a boldogság környékez?

Hallod e füttyös tollak énekét?

Kik fuvoláznak, s Te néked?


Vagy száz virág, mi neked nyílik..

S törzsed mentén, egy olyan van.

S ez a virág, neked dívik..

S búságodtól sziromra hant..


Ha Te szellő által érinted

simogatón, halk szavad..

Nevetésedben felcsillanik,

könnyek mind felszállanak.


Eltüntetvén bús magányság,

lombjaidban fürödvén..

S a szépségednek nincs határán, 

látod zölded, víz tükrén.




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom