Denise blogja

Den•  2019. január 15. 09:32

Semmibe harapni

Némán tűrő tekintetem,belenéz a semmibe..

Belenézve gondolok 

a nagy semmire..A semmiségből felnézek.

Már ez is valami..?

Hisz, a nagy semmiből, árnyékosan felbukkant valaki..

Den•  2019. január 14. 12:51

A klímamaxos idő

Hol telünkben

ibolya delel,

Ibolyára hódara felel,

hódarából cseppenő 

lesz eső,

napsütötte fényben 

úszik az erdő.


Hol maszkabál,

a szaunába terel..

Szaunából húsvét a

sapkában kitelel, 

és tundrát dobva,

csobbanó vízbe ugrik.

A változó klíma..

sem nyugszik.


Den•  2019. január 12. 11:56

Téli átmenet

Lassuló idő..

álmos szemét bontva,

kristályos vízfelszínt, 

fuvallat unszolja.


Lomha járást hallva jégreccsenésnek,

Hideg fogban dacolt, 

szép, ébredésnek.


Menjek vagy maradjak? Kétkedéssel oltva.

Homok szemcsék 

gurulnak, mintha, Élet volna..


Madár hangok erednek 

majd a messzeségből,

Eb ugatták vonyítnak, 

téli részegségtől.


Lassuló idő, 

még köntösét hozva.

Borítja végtelent, 

ködökbe ontva.


Takarva még a fényt, 

mintha azon múlna..

Rügyek, Folyók, Életek!! 

Közel, majd Tavasznak nyújtva.

Den•  2019. január 10. 09:37

A Szomorúfűz..

Mint magányos,

lefelé hajló fűzfa ága.

Kinek hajtásai oly élénkek.

Leveleid zöldben fénylő bontása,

szememben,

legszebben simuló térképed.


Miért sírnak cseppenként

a harmat által ölelt tavon,

mely közt a boldogság környékez?

Hallod e füttyös tollak énekét?

Kik fuvoláznak, s Te néked?


Vagy száz virág, mi neked nyílik..

S törzsed mentén, egy olyan van.

S ez a virág, neked dívik..

S búságodtól sziromra hant..


Ha Te szellő által érinted

simogatón, halk szavad..

Nevetésedben felcsillanik,

könnyek mind felszállanak.


Eltüntetvén bús magányság,

lombjaidban fürödvén..

S a szépségednek nincs határán, 

látod zölded, víz tükrén.




Den•  2019. január 8. 10:25

Egy régi piruett emlékére

Alsó dunaparti sétálós tájakon, kutyámmal szaladtunk még fix lábakon..
Úgy tettük mindezt, mintha tavasz lenne.
Szeretünk nyomokat hagyni, úgymond, fejtvesztve.


Azonnal felkapott, egy óriás szellő.. Fejemet hordva égbe meszelő, szempillat gyorsasággal eltűnt a talaj.
A nem súlytalan mozdulattal,
a hó betakart.


Még lélegzem..látva füstös lehelletem, észbekapva ahogy az eget kémlelem s hallva lihegést a fülem mellett.
S azt is meghallom, ahogy harsanva kiálltom..bsza meg.


Összerakva magam mint Picasso bohóca, darabjaim szedve havat kotorva, 
kutyám értetlen állva kinevet.
S emlékeimben előtört egy rég ismételt piruett..



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom